Földrengéshullám várható?

2011 március 11-én a Richter-skála szerinti 8,6-os erősségű földrengés rázta meg Japán északkeleti részét. Háttércikkünk a földrengések halmozódásának lehetőségével foglalkozik.   Fotó: Profimedia

Az erős földrengések megnövelik az esélyét annak, hogy a korábbi epicentrumtól távolabbi helyeken is nagy kéregmozgások következzenek be. A 2005. márciusi szumátrai rengést például a tudósok megjósolták, hiszen a 2004. decemberi még pusztítóbb katasztrófa nagy feszültségeket keltett Indonézia partjai közelében, a különböző törésvonalak mentén. Így az idei rengés a tavalyitól kicsit távolabb következett be, de a szakértők szerint a 2004. december 26-ai eseménnyel szoros összefüggésben állt. A 2005. márciusi rengésnek ezáltal még szinte a pontos helyét, Szumátrához való közeliségét is előrejelezhették a tudósok – ez a (sajnos) beteljesült jóslat egyébként az Ulsteri Egyetem kutatójának, John McCloskey-nak a nevéhez fűződött.

Egy orosz teória
A 2005. márciusi és a 2004. decemberi katasztrófa az eddig mért rengések sorában a nyolc legnagyobb közé tartozik, de ez még csak a kezdet egy orosz szeizmológus, Vologya Koszobokov szerint. Az Orosz Tudományos Akadémia kutatója ugyanis most olyan jóslatot tett közzé, miszerint kimondott „földrengés-rohamok” várhatók a jövőben – írta a szumátrai rengés után a Spiegel Online.

Koszobokov emlékeztet arra, hogy a korábbi rekordrengések is lépésről lépésre következtek be. Kis időbeli eltérésekkel 1952 és 1965 között egy ilyen földrengés-hullám söpört végig a Csendes-óceán partjai mentén. Annak az esélye, hogy ez a fajta gyakoriság a véletlen műve, kevesebb mint egy százalék – emelte ki az orosz tudós. Így tehát a tavalyi „cunamis” földrengés óta megnövekedett a kelet-ázsiai veszély.

Japán és az USA fenyegetettsége
Hasonló véleményt képviselnek más tudósok is. Japán nyugati partját például bármikor pusztító cunami érheti, méghozzá olyan erős, mint amilyen a 2004. decemberi volt az Indiai-óceán térségében – állítja az „Eos” című lapban a tajvani Nemzeti Központi Egyetem geofizikusa, Shu-Kun Hsu.

Egy másik tudós, Chris Goldfinger, az Oregoni Állami Egyetem munkatársa viszont az USA és Kanada csendes-óceáni partvidékét tartja veszélyeztetettnek, különösen a Vancouver-sziget és Oregon közötti partszakaszt.

Megkérdőjelezik Koszobokov elméletét
A Csendes-óceán két partja között, Kelet-Ázsia és Amerika északnyugati része között, azonban legalább 30 évbe telik, amíg a tektonikus feszültségek áthelyeződnek – ezt két másik specialista számolta ki évekkel ezelőtt. Egészen pontosan a földkéreg elváltozásainak továbbítási sebességéről van szó, amelynek kutatása Roland Bürgmann és Fred Pollitz szeizmológusok nevéhez fűződik. E kutatások azonban megkérdőjelezik a bevezetőben említett orosz hipotézist, vagyis Koszobokov teóriáját a nagy földrengéshullámokról.

Ugyanakkor a tudósok nagy többsége elképzelhetőnek tart egy rövidebb „hatótávolságú” földrengés-láncolatot. Így például a negyedik század közepén, a 365. esztendő környékén a Földközi-tenger államainak nagy részét – mai japán szóval – cunamik sújtották, illetve erős földrengések rázták meg. Ez a katasztrófasorozat 12 éven belül játszódott le.

Veszélyben Isztambul
Egyes szakvélemények szerint Törökország manapság hasonló helyzetben van: Észak-Anatóliában az elmúlt hetven évben (1939 óta) egy ezer kilométer hosszú vonal mentén figyelhetők meg földrengések. A mozgások egyre nyugatabbra tolódnak, és immár az úgynevezett Marmara-szekciót is elérhették, amely 160 kilométer hosszú, s mindössze 20 kilométerre délre található Isztambultól, a török nagyvárostól. Egy ENSZ-tanulmány szerint ebben a metropoliszban egy nagyobb tektonikus mozgás akár 55 ezer áldozatot is követelhet.

Egy nagyobb rengés bekövetkezésének valószínűsége 53 százalék lehet, mintegy 30 éven belül Isztambul környékén – erről a Journal of Geophysical Research szakfolyóiratban számoltak be a kutatók.

A cikk eredetileg 2005. márciusában jelent meg a www.geographic.hu-n.