Kőzetlemezek, földrengés, cunami
A Föld legnagyobb rengései az egymástól különálló kőzetlemezek határaihoz kapcsolódnak. Ezeket a lemezeket úgy kell elképzelni, mint egy tó felszínén úszkáló változatos méretű és formájú jégtáblákat. A táblák a szilárd kérget, míg a tó vize a képlékenyen viselkedő földköpenyt jelképezi. Az utóbbiban a hőmérséklet-különbség miatt olyan nagy áramlások keletkeznek, amelyek a lemezeket mozgásra kényszerítik.
Japán esetében az egymás felé sodródó egységek közül a keletről közeledő Csendes-óceáni-lemez engedve az erőhatásoknak az Eurázsiai-lemez alá bukik. Mivel a kőzeteknek hatalmas a súrlódásuk, ez az alábukás nem folyamatos, hanem szakaszos mozgást jelent. Vagyis amíg a két kőzetlemez találkozási zónája el tudja viselni a nyomást, addig mozdulatlanul egymásnak feszülnek, mikor viszont a felgyülemlett energiát a lemezhatár már nem bírja tartani, hirtelen elpattannak, méterekkel elmozdulnak egymáshoz képest, amit a felszínen földrengésként érzékelünk. Ez az elmozdulás nem egyszer történik meg, hanem az alábukási zóna – esetünkben a Japán szigetek – hosszában több ízben, kisebb intenzitású elő- és utórengéseket okozva. Az elmozdulás nem csak a mélyben jelentkezik, hanem sok esetben a nagy erők hatására a felszínen is törések jelentkeznek, amik a táj megváltozását is okozhatják.
A földrengés magnitúdóját jelző Richter-skála logaritmikusan növekszik, ami azt jelenti, hogy a Japán földrengés 9-es értéke egy 8-as földrengésnél már harmincszor, 7-esnél pedig kilencszázszor nagyobb és így tovább.
Ez az elmozdulás nem csak a földfelszínen jelenik meg, hanem a tengervízben is hullámokat kelt. A szárazföldtől távol ezek a hullámok sok esetben még szinte észrevétlenek, viszont a partot megközelítve több méter magas cunamivá fejlődhetnek. Ez pusztította el március 11-én Japán partvidékét.
E távol-keleti országban nem szokatlan a földrengés, de a legutóbbi rengés mérete és a tengerparthoz való közelsége miatt kevés idő volt az emberek kimenekítésére. Maga a szigetcsoport a Csendes-óceánt körülölelő, földrengésekkel és vulkánossággal bővelkedő „Tűzöv” része. Ez az úgynevezett szeizmikusan aktív öv a dél-amerikai Tűzföldtől a földrész nyugati partján Chilén, San Franciscón át, Alaszka és Kamcsatka déli részének érintésével az óceán nyugati felén Japán, Fülöp-szigetek és Indonézián keresztül húzódik. Ezek a területek mind veszélyeztetettek földrengés szempontjából.
Kovács Gábor
Nem hunyt ki, csak szunnyad az Eifel
A németországi Eifel-hegység vulkánjai ugyan több ezer éve szunnyadnak, ám ez még nem jelenti azt, hogy örökre kihunytak volna.
20 éve szállt le a Huygens űrszonda a Titán felszínére
A Szaturnusz legnagyobb holdja sűrű, átlátszatlan légkörbe burkolózik, így csak találgatni lehetett, milyen a felszíne – a leszálló szonda meglepő képeket küldött haza.
200 éves vulkáni rejtélyt sikerült megoldani
Eltompult és kékessé vált a Nap fénye az északi félteke jelentős részén, nagyjából 1 Celsius-fokkal csökkent a bolygónkon a hőmérséklet, és volt, ahol éhínség is kialakult.
Ennél kisebb főövbeli kisbolygót nem találtunk eddig
A James Webb-űrteleszkóp a fő kisbolygóöv objektumait vizsgálta különös módszer segítségével, és 138 eddig nem látott égitestet fedezett fel.
Sólepárlók tarkítják a Rhone torkolatvidékét
A francia folyó Salin-de-Giraud falu mellett ömlik a Földközi-tengerbe, ahol hatalmas sólepárlók szolgálják az ember sóigényét és a vándormadarakat egyaránt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
