Ekvinokcium

A tavaszi napéjegyenlőség időpontja ebben az évben is március 21-ére esett, amikor látványos naplemente köszöntötte a csillagászati tavasz kezdetét.
A nappal és az éjszaka egyformán hosszú ezen a jeles napon, és – amint azt a hosszú tél után már régóta vártuk – lassanként felmelegedéssel és a nappalok hosszabbodásával számolhatunk. Érdekesség, hogy ebben az évszázadban utoljára esik 21-ére a tavaszi ekvinokcium, ezentúl ugyanis a naptárkészítés és az égimechanikai törvények összehangolása miatt korábbi időpontokban várható.
Front utáni, letisztult időben követtem figyelemmel központi égitestünk lenyugvását, amelyhez – Márkó falu katolikus temploma mellé – ez alkalommal egy viszonylag ritka – egy légköroptikai jelenség, ún. naposzlop is társult. Kialakulását a légörben található lapkristályok felületéről visszaverődő fénynek tulajdoníthatjuk. A naposzlop szabad szemmel megfigyelve jóval a napkorong fölé nyúlt, valóban oszlopszerű jelenséget produkálva, amelyből a teleobjektívvel készült felvételbe az alsó, intenzív részt komponáltam bele.