A tavasz csillagai

Bár a csillagászati tavasz kezdetét a napéjegyenlőség időpontjához kötjük, ám ez nem egyezik meg a meteorológiai tavasz beköszöntével. Ez utóbbi kevésbé pontosan datálható, amelyet inkább a zöldellő természet, mintsem konkrét időpont jelez számunkra. Talán nincs is idillikusabb időtöltés, mint a virágzó természetben tölteni az estéinket.
A Holddal kiegészült szikrázó csillagok bújnak meg a Nagyvázsony melletti erdei iskola parkjában. A hidegfront után letisztult légkörben egy virágzó cseresznyefa felett élvezhetjük azt a színjátékot, amint a tavasz jellemző konstellációi egyre inkább tért hódítanak az ég palástján.
Tekintetünket nyugat felé fordítva a markáns téli csillagképektől vehetünk búcsút. A mandulafa ágai között megbújó Szíriusz, a fényes Orion és Hyadok ragyogó alakzataival egyetemben az idő előre haladtával lassanként eltűnik a horizont alatt.
A Nemzetközi Űrállomás átvonulásai egész évben megfigyelhetők ugyan, de csak ritkán társul hozzá az állatövi fény jelensége, amely ebben az esetben a virágzó szílvafától balra lévő ezüstös derengésben nyílvánul meg. A légköri jelenség észleléséhez városi fényszennyezéstől távoli, sötét ég szükséges, amelyet megtalálhatunk a Bakony területén. A kép jobb oldalán egy Iridium műhold felvillanását láthatjuk, amelyet előzetes számítás segítségével sikerült a kompozícióba illeszteni.
Déli irányba tekintve hiába is keresünk fényes csillagképeket, csak diszkréten világító formációkkal találkozhatunk. Szerencsénkre, az április 3-án oppozícióban levő Szaturnusz bolygó, markáns ragyogásával szép látványosságként mutatkozik a Szűz és Holló csillagképek gyűrűjében, amelyhez kulisszaként a vöröstói kálvária szolgál.
Az égbolt átellenes pontján ez idő tájt a Szekeres és Perszeusz csillagképek közelítenek a látóhatárhoz. Mintha a Veszprém határában fekvő kis házikó aranyesőjét kívánnák épp megcsodálni az éj leple alatt.