Széljárást jelző vulkáni füst Dél-Amerika fölött

Helyi beszámolók alapján a jelenséget 180 kilométerről is látni lehetett. A környékről mintegy 3500 embert kellett kitelepíteni, mert 10-15 centiméteres kövek potyogtak, és az erősen fullasztó hamuhullás vastagon bevonta a felszínt. A dél-amerikai lakosok aggódva figyelték a széljárást, mivel a hamufelhő átvonult a teljes kontinens felett, s amerre járt, ott komoly gondokat okozott. A szinte napról-napra változó szélirányt pedig nemcsak a naponta frissülő műholdképeken lehetett megfigyelni, hanem az égből hullott, több centiméter vastag szürkésbarna hamuréteg is jól kirajzolja a felhő útját.

A 2011. június 6-án készült űrfelvétel Dél-Amerika 1100 x 900 kilométeres területét ábrázolja.   Fotó: (Terra/MODIS)

Ám a szélirány nemcsak időben, hanem a magassággal is változik! Az itt látható műholdképen jól megfigyelhető a 10 kilométer magasságig terjedő hamufelhő, amely megbénította Dél-Amerika légi közlekedését. A kép dél felé eső részét alaposabban szemügyre véve azonban egy alacsonyabban elhelyezkedő hamufelhő is mutatkozik, a kitörés helyétől keletre. A legfeltűnőbb felhőcsóva magassága az általa vetett árnyéknak a felhő szélétől mért távolsága alapján ítélhető meg. Minél magasabban száll a hamufelhő, annál délebbre jelenik meg az árnyéka a földfelszínen – a déli félgömbön ugyanis nem dél felől, hanem északi irányból süt a Nap!

A most kitört vulkán egyébként ugyanannak a Csendes-óceánt övező „Tűzgyűrűnek” a része, amely pár hónapja  a japán földrengést okozta. A dél-amerikai partoknál a kontinens alá bukó Nazca-lemez gyűri fel az Andok 6-7000 méteres vonulatait. Az itt alábukó, nagy víztartalmú óceáni kéreganyag megolvad a mélyben, majd az így képződő könnyebb magma felfelé száll, utat tör magának és „átlyukasztja” a kérget. S ezzel bekövetkezik a vulkánkitörés…

Kovács Gábor