Jéghegy! – Szomjúság ellen?

Az illusztráció azt mutatja, ahogy a vontatóhajó szigetelő szoknyát kerít a jéghegy köré, nehogy a jégtömb vontatás közben elolvadjon.
Georges Mougin, Dassault Systemes

Mohammed al Faisal szaúdi herceg az 1970-es években elsőként próbálta megvalósítani a nagyra törő tervet, hogy a jéghegyeket a világ ivókútjaiként hasznosítsa. A francia Georges Mougin-nel társulva céget alapított a jéghegyekben rejlő víztömeg megcsapolására – ám a vállalkozás kudarcba fulladt. Mougin 2003-ban aztán újra elővette az ötletet, s megvalósítására a számítógépes modellezést hívta segítségül.

A nemrég készült szimulációk Mougin ambíciózus tervének különböző megvalósítási lehetőségeit mutatják. Grönlandról az Afrika észak-nyugati partjainál fekvő Kanári-szigetekre akar vontatni egy jéghegyet. A vállalkozás várhatóan 11,5 millió dollárba (8 millió euróba) fog kerülni. Mint a szimulációkból kiderült, egy nagy teherbírású vontatóhajó mintegy 140 nap alatt képes megtenni az utat, egy 7 millió tonnás jéghegyet húzva maga után. A jégtömeg 35 000 ember éves vízfogyasztását biztosítaná.

Ám a költséges vállalkozásnak nem sok értelme van, ha a vízvonal mentén a jéghegyet tépázó óceán tovább gyorsítja a jéghegy olvadását.  Szerencsére a szimulációval erre is találtak megoldást. A jéghegy köré kerített, 12 méter magas „textilszoknya” megvédené a jégtömböt a tengervíz erodáló hatásától.

Mint Mougin mondta, 2012-ben vagy 2013-ban sor kerülhet az első valódi próbamenetre. A szállításra leginkább alkalmas táblaszerű jéghegyek Grönlandon is befoghatók, de a Déli-sarkvidéken rengeteg van belőlük.

A vállalkozás során fel kell készülniük a kiszámíthatatlan időjárásra és a háborgó tengerre is. Azzal is számolni kell, hogy a jégtömb netalán darabokra törik. Ez ugyan ritkán fordul elő, de ha megtörténik, nagyon veszélyes lehet: az ezt az eshetőséget mutató szimulációk szerint ilyenkor „teljes káosz” keletkezhet, 60 méter magas hullámokkal.

Egyúttal az is bizonyításra vár, hogy a vállalkozás megéri-e a ráfordított pénzt. A szóban forgó 11,5 milliós egyszeri próbamenet semmiképp sem tekinthető gazdaságosnak, mondja Simard. De könnyen lehet, hogy a jövőben nagyobb jéghegyeket is be tudnak fogni, s a nagyobb vízellátással csökkenne a szállítási költség, tette hozzá.

Ha a szimuláció össze tudna kapcsolódni egy valós idejű időjárásfigyelő műholddal, a vontatóhajó kapitánya csöndes vizeken tehetné meg az utat a „szállítmánnyal”. Simard addig is a program továbbfejlesztésén dolgozik: szeretné, ha a szimuláció pontosabban modellezné a hajóskapitányok viselkedését a virtuális világban.

Forrás: LiveScience