Laposodik a Föld?

Ehhez még hozzájárul az is, hogy a jégsapkák hatalmas súlytöbbletként épp az egyébként is benyomódott sarkokon helyezkednek el. Korábban, körülbelül 20 000 évvel ezelőtt ez a jégtakaró sokkal nagyobb volt, így nagyobb súlyként nyomódott a kőzetlemezre. A jégkorszakot követő olvadás során kiterjedése, és tömege folyamatosan csökkent, ezáltal a jégsapka kéregre gyakorolt nyomása is lecsökkent, ami elkezdett kiemelkedni, így a Föld kezdte visszanyerni gömbölyded formáját. A jelenség (izosztázia) iskolapéldája a Skandináv-félsziget, ahol a jégtakaró olvadását követően ma is mérhetően emelkedik a szárazföld szintje.

A Föld lapultsága különböző módszerekkel mérhető. Így kelthetett nagy megdöbbenést, mikor a ’90-es évek közepén a lapultság csökkenése kezdett megállni, majd megfordulni. Ennek okáról számos elmélet született, mígnem 2002-ben Föld körüli pályára állították bolygónk gravitációs mezejét nagy részletességgel vizsgáló GRACE műholdat. Ennek eredményei alapján kutatók megállapították, hogy az újralapulás oka nem más, mint a Grönland és Antarktisz jégtakarójának olvadása által az óceánokba kerülő nagy mennyiségű víz egyenlítői területekre való mozgása. Ennek oka ugyanaz, mint azt a lufis példánál láthattuk.

Igen ám, de a ’90-es éveket megelőzőleg is olvadtak a jégsapkák, a víz szintén az egyenlítő táján halmozódott fel nagyobb mértékben, hogyhogy csak most fordult meg a folyamat? A válasz abban keresendő, hogy a kéreg kemény, viszonylag rideg anyagként viselkedik, tehát ha hirtelen eltűnik róla a súlytöbblet, az egyensúlyi állapotot csak hosszú idő múltán éri el, tehát lassan emelkedik ki. Végkövetkeztetésként elmondható, hogy a jégsapkák olvadása a ’90-es évekre érte el azt a sebességet, amellyel a sarki kőzetlemezek emelkedése nem tudott mértéket tartani, így kezdett újra lapulni a Föld.

Kovács Gábor, ELTE
Geofizikai és Űrtudományi Tanszék