Virágzó óceánok

Minden tavasszal hatalmas foltokban virágzik a fitoplankton az óceánban. A parányi lények burjánzó tömege zöld színűre festi a tenger kék vizét. Az óceánok kizöldülése az űrből is látható, e jelenség a tavasz közeledtét jelzi; az óceán egyetlen éjszaka alatt kivirágzik.
Fotó: European Space Agency

„Még mindig vitatott kérdés, mi váltja ki a folyamatot” – mondja Raffaele Ferrari, oceanográfus, az Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) Föld, Légköri és Planetáris Tudományok Tanszékének professzora.

Ferrari és John Taylor, az MIT korábbi munkatársa, aki jelenleg a Cambridge-i Egyetemen oceanográfiát tanít, azonosította, hol indul be legnagyobb valószínűséggel a virágzás. A kutatócsoport azt találta, hogy a fitoplankton az óceáni frontok mentén jelenik meg, a hideg és meleg áramlások határán. Ezzel magyarázható, hogy a tengerek miért nem mindenütt egyszerre, hanem csak a frontokat követő sávokban változnak zöld színűvé.

Numerikus szimulációval Ferrari és Taylor kimutatta, hogy ezeken a frontokon a melegvíz a hidegebb és sűrűbb víz tetejére kerül, ami  kedvező környezetet teremt a mikroorganizmusok számára. A felfedezés, mely múlt héten jelent meg a Geographic Research Letters című online kiadásban, a kutatóknak segíthet megjósolni, hol indul el a virágzás. Ha ezt tudják, akkor mérhető lesz az óceánok évi termelékenysége. Az apró mikroorganizmusok, amelyeket együttesen fitoplanktonoknak hívunk, a tengeri tápláléklánc alapját képezik, miközben a Föld fotoszintézisének a feléért is ők felelnek.

Eric D’Asaro, a Washingtoni Egyetem oceánográfia-professzora szerint a fitoplankton-virágzások előrejelzésével meghatározható lesz, hogy mennyi szén-dioxidot vesznek fel és tárolnak az óceánok.

„A fitoplankton szén-dioxidot von ki a légkörből, beleértve az emberi tevékenység révén kibocsátott nagy mennyiségű szén-dioxidot. Az elnyelt szerves szén egy része az óceánok mélyére süllyed, vagyis az óceán kivonja a légkörből azt, ami csökkenti az üvegházhatás okozta felmelegedést”.

Forrás: physorg