Szmogriadó idején

Fotó: profimedia

Az elmúlt hét végén az Országos Környezetegészségügyi Intézet illetékese arról tájékoztatta a sajtót, hogy a szálló por magas koncentrációja miatt szombaton öt településen – Putnokon, Sajószentpéteren, Miskolcon, Nyíregyházán és Debrecenben – számított veszélyesnek a levegő minősége, tizenegy településen pedig egészségre károsnak. Emiatt az említett öt helységben már a szmogriadó második fokozatát kellett elrendelni, ezek elsősorban a közlekedést érintő korlátozások voltak. 2011. november 7-én, hétfőre valamelyest javult a helyzet, ám a meteorológiai előrejelzések nem túl rózsásak: a hét közepén újra megáll a levegő a Kárpát-medence fölött, így a szálló por koncentrációja sok helyen újra elérheti a szmogriadó második szintjét, azaz a riasztási küszöbértéket.

A köznyelv az angol smoke – azaz magyarul füst – szóból átvett „szmog” szóval utal a rossz minőségű, füstös, kormos, poros levegőre. A közegészségügyi szakemberek lehetőleg kerülik ezt a szót, ehelyett a szabatosabb szálló por kifejezést használják.

Korábban is okozott problémát a városi szmog, elég, ha csak azokra az időkre gondolunk, amikor például Budapesten is nagyrészt egyedi fűtés működött a lakásokban. A szálló por egészségügyi hatásai még ma sem teljesen ismertek. Bizonyított, hogy a szmog súlyosbítja a krónikus légzőszervi betegségek – például asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) – tüneteit, és számos kutatás szerint növeli egyes rosszindulatú daganatos betegségek kockázatát, sőt, újabb eredmények arra utalnak, hogy rontja a férfiak nemzőképességét is.

„Az egészségi adatok és a szálló por hatásának részletes vizsgálata az 1992-ben kezdődött, a napi adatok elemzésével. A korábbi időszakra vonatkozóan nem voltak az egész országra kiterjedő, rendszeres napi mérések, így a hatást nem lehet visszamenőleg pontosan megbecsülni. Az egyedi széntüzelés időszakában a szálló por mellett a vezető légszennyező a kéndioxid volt” – válaszolt az ng.24.hu kérdésére Páldy Anna, az Országos Környezet-egészségügyi Intézet megbízott főigazgató főorvos-helyettese.

Budapesten az 1970-es évek végétől mérik automata készülékekkel a szálló por koncentrációját; az összesen nyolc mérőállomásból álló rendszer az 1980-as évek elejére épült ki. Az úgynevezett füstköd riadót 1983-tól vezették be a fővárosban. Vaskövi Évától, az Országos Környezetegészségügyi Intézet Levegőhigiénés osztályának vezetőjétől megtudtuk, hogy 1992–2002 között fokozatosan és jelentős mértékben csökkent Magyarországon a levegő porterhelése. „A kedvező tendencia elsősorban az ipar szerkezeti átrendeződésének volt köszönhető, mivel a nagy ipari kibocsátók egy része megszüntette működését. Más, jelentős emisszió-források kibocsátása pedig a technológia korszerűsítése (porleválasztás), valamit a szén- és olajtüzelés földgázra való átállítása miatt csökkent. A gázfűtés bevezetésével a lakossági fűtési rendszer is korszerűsödött” – mondta a szakember.

2004-től napjainkig a szálló pornak az éppen ezekben a napokban gondokat okozó, 10 µm-nél kisebb szemcseméretű por (PM10) szennyezettség-szintje már csak kismértékben csökken, és viszonylag szűk határon belül változik. Bár a nagyvárosok többségében a napi PM10-terhelés éves viszonylatban túllépte a megengedett mértéket (35 nap/év), az éves átlagkoncentráció az egészségügyi határérték közelében mozog. „A szmogriadó-tervek bevezetésének levegőminőségre gyakorolt hatását egyelőre nem lehet felmérni, mivel eddig viszonylag kevés településen és ritkán került sor még a tájékoztatási fokozat elrendelésére is” – fejezte be Vaskövi Éva.

Forrás: ng.24.hu/Horváth Árpád