Helyzetjelentés a Magas-Tátráról

A fenyvest 2–5 kilométeres széles és 40–50 kilométeres hosszúságban, minden képzeletet felülmúló pusztítás érte. Nagy valószínűséggel a felelőtlen erdőgazdálkodás is okolható veszteségért. Az 1900-as évek elejétől a déli oldalra az őshonos jegenyék helyett a gyorsan növő, ám gyenge gyökérzetű lucfenyőket telepítettek. A vihar könynen elbánt velük, és következményeit ma is nyögi a táj. Illetékesek hada, környezetvédők, erdészek egymást hibáztatták, azóta is rendre szócsatát vívva keresik a megoldási-rendezési lehetőségeket. Rögvest a katasztrófa után hallatni kezdték hangjuk azok, akik a Magas-Tátrát síparadicsomként szeretnék látni. A környezetvédők természetesen ellenzik e törekvéseket.

Közvetlenül a vihar után, 2004-ben.

2004 után sokan afelé hajlottak, hogy az érintett rész teljes faanyagát ki kéne termelni. Neki is láttak, itt-ott elhordták, de az Európai Bizottság figyelmeztette Szlovákiát, hogy mindennemű beavatkozás nélkül kell megtartani a – seregnyi madárnak otthont adó – Csendes-völgy (1975-ben itt akadtak rá Szlovákia máig egyetlen őshüllő-leletére, a Coelurosaurichnus tatricus háromújjú lábnyomára) és a Koprova-völgy (Tichá- és Kôprova dolina) területét.

2007-ben mégis elindult a fakitermelés, de hamar leálltak vele mivel az Európai Bizottság eljárást indított Szlovákia ellen ez ügyben. Később a Tátrai Nemzeti Park (Tatranský Národný Park TANAP) engedélyért folyamodott az illetékes minisztériumhoz, hogy mégis kitermelhesse a faanyagot – 2010-ben engedélyezték.

Nagy József jelenlegi környezetvédelmi miniszter 2011 februárjában törölte ezt a határozatot, így ismét nem folyik fakitermelés – leszámítva a féktelen fatolvajokat. Nagy József  szerint „a Tátra Szlovákia természeti ékszere, ennélfogva prioritást érdemel a megőrzése”. A miniszter szeretné elérni, hogy a Tátrai Nemzeti Park ne csak névleg, de a valóságban is megfeleljen a védett területekre vonatkozó nemzetközi kritériumoknak. Ehhez mindenképpen újabb jogszabályi változtatásokra van szükség.

Noha nem teljes körű, mégis örvendetes változásokról hallani. A TANAP Múzeum kutatási részlege tavaly fejezett be egy széleskörű erdészeti, klimatológiai, talajtani, hidrológiai, állat- és növénytani vizsgálódást az érintett területen. Mondják, a vártnál gyorsabban fejlődött ki a növénytakaró s észrevehető a luc- és vörösfenyő regenerációja. A valóság persze messze nem a teljes gyógyulás jeleit mutatja, olyannyira, hogy némely erdészek nagy eséllyel a lucerdő totális végét jósolják.

Ami jó hír, 2011. június 11-én új turistaúttal gazdagodott a tájék. Hivatalos megnyitóval adták át a Csorba – tó (Štrbské Pleso) és Podbanszkó (Podbanské) közötti tanösvényt. Négy és fél kilométer hosszú, 250 hektárt átfogó, állami és magántulajdonú területeken kijelölt, információs táblákkal ellátott ösvényről van szó, mely érinti Rekettyés-tavacskákat (Rakytovské pliesko), melyet ezelőtt nehéz volt megközelíteni. A tanösvény mentén az alkalmazott erdőmegújítási módszereket kívánják modellezni, de egy részt érintetlenül hagytak, hogy a látogatók figyelemmel kísérhessék a táj önregenerálódási folyamatait. Podbanszkó környékén 2011 áprilisában napokig tartó vihar tarolt le újabb 20 000 fát.

Az utóbbi években a viharnál sokszorta mételyezőbb, s úgy látszik feltartóztathatatlanul terjedő csapás éri a tájat. A vörösbarna  „életképet” maga után hagyó betűzőszúról (Ips typographus) van szó. Szaporodását segítik az otthagyott kidőlt, kettétört fák. A feromoncsapda se segít, a bogár és lárvái is pusztítanak: évi 1000 hektárral nő a szúfélék által elpusztított erdőrész nagysága. 

A 2011 nyarán közzétett adatok szerint a tátrai zerge 967 egyede él a hegységben. Úgy tűnik, szerencsére megállt a tátrai zergék, korábban tapasztalt, egyedszámcsökkenése.

A közel 170 állatfaj és 1300, közte 39 őshonos növény otthonául szolgáló Magas-Tátra, melynek neve Titri néven már 1086-ban a Prágai püspökség alapítólevelében előfordult,  még mindig nincs biztonságban.

Jó hír viszont, hogy a The Ecologist környezetvédelmi magazin 2011 augusztusában a területet besorolta Európa 10 utolsó ténylegesen zöld, egyszersmind egyedi helyszínei közé.

Írta: Csibrányi Zoltán   Fényképezte: Nagy Árpád