Mentsük meg a holnapot!

Fotó: inhabitat.com

A november 28-a és december 9-e között megrendezett esemény célja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló globális megállapodás elérése, miután az érvényben lévő kiotói egyezmény 2012-ben lejár, és a megújítására irányuló tárgyalások az elmúlt két évben nem jártak sikerrel Koppenhágában és Cancúnban.
A kiotói jegyzőkönyvet pontosan húsz évvel ezelőtt írták alá a Rió de Janeirói Föld-csúcstalálkozón az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményéhez (UNFCCC) csatlakozó országok.

A globális felmelegedés ellenére az ENSZ klímatárgyalásai lassan haladnak. A megtorpanás 2009 óta tart, amikor a hatalmas várakozások ellenére sem sikerült a feleknek kötelező megállapodásra jutni a kiotói jegyzőkönyv megújításáról. Mindössze egy két-oldalas megegyezés született arról, hogy a felmelegedés nem haladhatja meg a két fokot, melyet a kormányok nem fogadtak el hivatalosan, az ENSZ formális eljárási szabályai szerint. A fejlett országok e mellett ígéretet tettek, hogy fizetnek
a fejlődő országoknak, amennyiben megtartják erdőiket a kibocsátás csökkentése érdekben. Az összeg 2020-ra eléri az évi 100 milliárd dollárt.

Kevés az esély, hogy a csúcstalálkozó egy kibocsátás csökkentési megállapodással záruljon, ami azt jelenti, hogy semmilyen kötelező CO2 célkitűzés nem lesz érvényben a 2012-es évet követő időszakban, amikor Kiotó első kötelezettségvállalási periódusa lejár. A csúcstalálkozón valójában négy kérdés körül forog a vita.

A legkevesebb esély a kibocsátás korlátozására van (egy a tízhez). Amerika, az Európai Unió a gazdag országokkal együttesen szándékoznak Kínát és a fejlődő országokat nagyobb mértékű csökkentés vállalására rábírni. A felmelegedést továbbra is két fokban maximalizálnák. A fejlődő országok több mint 100 államból álló csoportja azonban ezt kevesli, mondván, a gazdag országok eddigi vállalásai mellett a felmelegedés akár a négy fokot is elérheti, holott a másfél fokot meghaladó hőmérsékletnövekedés már végzetes lehet. A megállapodás a fejlett országok időhúzása miatt akár 2015-re is kitolódhat, ami azt jelenti, hogy legkorábban 2020-ban lépne életbe.

Hajszállal több esély mutatkozik a kiotói jegyzőkönyv megújításra (kettő a tízhez).
Ez az egyetlen egyezmény, amely a fejlődő országokat kibocsátásuk visszafogására kényszeríti. Japán, Oroszország, valószínűleg Kanada és Ausztrália sem akar egy második kötelezettségvállalási időszakot. Valamennyien az amerikai elképzelést támogatják, ami önkéntes célkitűzésekből és vállalásokból állna. A legtöbb fejlődő ország a megállapodás megmentésére törekszik, mivel félő, hogy az önkéntes vállalás a gazdag országok számára lehetővé teszi, hogy a jelenleginél több szén-dioxidot bocsássanak ki.

A legtöbb esély a 2020 után esedékes évi 100 milliárd dollár folyósításának valamint a trópusi erdők szén-kvótákból fedezett védelmére van (mindkét esetben hét a tízhez). Az első a szegény országokat segítené a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. A korrupció elkerülése mindkét esetben cél.

Amennyiben nem sikerül megállapodni a tárgyalások 2012 novemberében Dél-Koreában vagy Katarba folytatódnak.

Forrás: guardian.co