Itt az ideje a bányászati törvény módosításának!

Fotó: Forest Service

Több millió acre (1 hektár csaknem 2,5 acre) földterületet igényelnek a vállalkozások a réz, az arany, az uránium és fémek bányászatára. A vitatott törvény, jelenleg szinte lehetetlenné teszi a kitermelés megakadályozását, súlyos következmények előrejelzése esetén is. A fémek emelkedő ára új bányanyitási terveket ösztönöz az amerikai Nyugaton.

A veszélyeztetett természeti értékek között van az Oregon állambeli Chetco folyó is, amelynek kristálytiszta vizében nyüzsögnek a pisztrángok és a lazacok. Itt él az óriás Chinook lazac, amelynek súlya akár a 30 kilót is eléri. 1988-ban az amerikai kongresszus a Chetco fokozott védelmére hívta föl a figyelmet: „meg kell óvni a mai és jövendő nemzedékek számára”.

Az új aranybányák megnyitására vonatkozó projektek következtében azonban, mintegy 90 kilométeren keresztül, veszélybe kerül a vízi élővilág. A folyó medrének kotrását tervezik, ami zavarossá tenné a vizet és megbontaná a tiszta kavicságyat, amelyre a lazacnak szüksége van az íváshoz.

A Chetco tájvédelmi besorolása ellenére az amerikai erdőszolgálat, az 1872-es törvény miatt gyakorlatilag képtelen a bányanyitások megakadályozására. A törvény értelmében a bányászati cégek – nem a kormány hatóságai – döntenek arról, hogy igényeljenek-e köztulajdonban lévő földeket és ha igen, hol. (A nemzeti parkok, a vadterületek és a műemlékek kivételt képeznek). A terveket szövetségi hatóságok vizsgálják át, jóváhagyásuk azonban magától értetődőnek számít. A bányatársaságok azt ígérik, hogy megóvják a műveleteik által érintett folyókat, de az ágazat eddigi gyakorlata nem sok jóval biztat.

Az amerikai környezetvédelmi ügynökség (EPA) becslése szerint a nyugat-amerikai folyók felső szakaszait tápláló források 40 százalékát szennyezi a bányászat.  Egy 2006-ben született tudományos felmérés, amelyet az Earthworks környezetvédelmi csoport készített 25 modern nyugat-amerikai bányáról, kimutatta, hogy háromnegyedük mérgezi a vizet. Az EPA becslése szerint a bezárt bányatelepek megtisztítása 20 milliárd dollártól 54 milliárd dollárig terjedő összegbe fog kerülni.

A The New York Times cikkének két, halbiológus szerzője felhívta a figyelmet arra, hogy míg egy évszázada a bányászat főleg csákánnyal és ásóval folyt, a modern bányák jobbára nagyszabású beavatkozással járnak. Mérgező vegyi anyagokat használnak fel arra, hogy kinyerjék a fémet az ércből és nagy mennyiségű hulladékot termelnek. A bányák bezárása után nem egyszer a szennyezett víz folyamatos kezelésére van szükség.

2011-ben az alaszkai Kensington bánya engedélyt kapott arra, hogy a mérgező bányahulladékot közvetlenül egy tiszta vizű tóba ürítse, ez megtizedelte a tó halállományát. A montanai Rock Creek és Montanore bányák engedélyt kérnek arra, hogy alagutat fúrjanak a montanai Cabinet Mountains Wilderness alatt, a szakameberek szerint ez el fogja apasztani a térség forrásait, köztük a veszélyeztetett bikapisztráng élőhelyét is.

A környezetvédők által követelt, 1872. évi bányászati törvény módosítása idáig nem járt sikerrel. Edward J. Market massachusettsi demokrata szenátor nemrég új törvényjavaslatot nyújtott be, amelynek értelmében a bányászati cégek igényeinek kiemelt kezelését meg kellene szüntetni, és a hatóságoknak elegendő hatalmat kell biztosítani a bányászati engedélyek meghatározásában.

Forrás: MTI / kbd / kut