Mire következtethetünk a bolygók fényességéből?
Két spanyol csillagász, Esther Sanroma és Enric Palle érdekes ötlettel állt elő. A kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézetet kutatói megvizsgálták, milyen fényesnek láthattuk volna a világűrből a Földet a dinoszauruszok korában.
A világűrből jól megfigyelhetők a Föld felhőtakarójának mintázatai. A felhők főleg a növényzettel borított területek és az óceáni áramlatok felett csoportosulnak. Fotó: NASA Johnson Space Center Collection
Éghajlati modellek helyett a felhőzet és a földfelszíni formák kapcsolatát vizsgálták, melynek segítségével a kontinensek vándorlásának ismeretében, meg lehet határozni, milyen volt a felhőtakaró az adott földtörténeti korban. A felhőtakaró mérete alapján pedig a bolygó világűrből megfigyelhető fényességére lehet következtetni.
A Kepler űrtávcső segítségével tavaly decemberben felfedezett Kepler-22b jelű bolygó, mely az első, Nap-típusú csillag körül, a lakhatósági zónában keringő exobolygó (felszínén azonban nem található folyékony halmazállapot víz). Fotó: NASA/Ames/JPL-Caltech
A felhőzet elrendeződését 23 évre visszamenő adatok alapján vizsgálták, s arra a következtetésre jutottak, hogy a napi ingadozások olyan minimálisak, melyek csillagászati távolságokból nem figyelhetők meg. Ugyanakkor az elmúlt félmilliárd év során a légkör összetétele és hőmérséklete sem változott jelentősen, így napjaink felhőtakarójától lényegesen eltérő mintázat érdekében egészen a kambriumig kell visszamennünk. 500 millió évvel ezelőtt ugyanis a kontinensek sokkal koncentráltabban helyezkedtek el, ráadásul élet sem volt a felszínükön, így a Föld albedójának (a Föld forgása miatt bekövetkező) napi változásai sokkal jelentősebbek lehettek.
A kontinensek elhelyezkedése 85 millió évvel ezelőtt.
A fenti gondolatmenetet megfordítva az exobolygók felszínére is következtethetünk. A közeljövőben már olyan űrtávcsövek is rendelkezésünkre állhatnak majd, melyekkel megvizsgálhatjuk a távoli bolygók felületi fényességének napi – ahol egy nap alatt természetesen az adott bolygó tengelyforgási periódusát értjük – változásait is. Légkör nélküli kőzetbolygók, jeges planéták, vagy állandó, zárt felhőzettel rendelkező bolygók esetében nem találunk majd változást, de a Föld-szerű bolygóknál igen, s az ingadozásokból a szárazföldek elhelyezkedésére is következtethetünk majd.
Forrás: physorg
Csendes-óceáni jelenség okozhat zivatart hazánkban
A szakértők egy, a Csendes-óceánhoz köthető jelenség, az El Niño–Déli Oszcilláció hatásait elemezték.
Ez az első közeli kép egy másik galaxis csillagáról
Az épp haldokló vörös óriáscsillag a Nagy Magellán-felhőben található, tőlünk mintegy 160 ezer fényév távolságra.
November asztrofotója: Tejút és a Három Nővér
A Dolomitok szimbolikus sziklaformációja felett megjelenő csillagok és üstökös látványa: megfizethetetlen.
Új elmélet született a Mars holdjainak keletkezéséről
A Mars két szokatlanul apró holdja létrejöttéről számos elképzelés volt már eddig is, most szuperszámítógép segítségével dolgoztak ki egy új elméletet.
Bepillanthatunk a Hold túloldalának vulkanizmusába
A kínai Csang’o-6 szonda kőzetmintái arról árulkodnak, hogy 4,2 és 2,8 milliárd éve is aktív vulkanizmus zajlott a Hold túlsó oldalán.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
