Sáfárkodás a vízzel
A régi szennyvízvezetékeket ritkán rakott téglákkal úgy építették, hogy a „szappanos víz” elszivárogjon belőle. A talajban lévő baktériumok megkötötték a vízben lévő nitrogént, így nem volt ártalmas a környezetre, hiszen ebbe nem került fekália, mert az árnyékszék az udvar végében volt.
Fotó: dreamstime
1906-ban a chicagói William Elvis Sloan feltalálta a WC öblítőszelepet, és ezután gyorsan elterjedtek a vízöblítéses vécék. Európában a II. világháború után alakult ki az a szemlélet, hogy minden lakó és közösségi épületet célszerű ellátni ilyen típusú illemhellyel. Ennek hatására azonban megváltozott a szennyvízösszetétel. A fekáliát tartalmazó feketevíz már jelentős foszfor és nitrogénterhelést jelentett, az élővizekbe visszaengedett szennyvíz halpusztuláshoz vezetett. A csatornavezetékeket vízhatlanná kellett tenni, és szükségessé vált a feketevíz teljes elszigetelése, a lakóterülettől távolra szállítása és tisztítása. Az idők folyamán kidolgozták Európa országainak szennyvízkezelési és -tisztítási módszertanát.
Liege-i Egyetem kutatásából kiderült, hogy a belga folyók állapota romlott, miután kiépítették a szennyvíztisztítási rendszert, ugyanis a nitrát-, foszfortartalom a 10 százalékos határérték fölé emelkedett.
Országh József professzor előadása 2012. február 10-én Gömörszőlősön.
Fotó: Hankó Gergely
Országh József a belgiumi Mons Műszaki Egyetem nyugalmazott tanárának kutatásából kiderült, hogy az atrazinszennyezés (széles hatásspektrumú gyomirtószer, Európában 2004-ben betiltottták) is igen magas volt, tehát hiába alakítottak ki szennyvízkezelő rendszert, a szenny egy része a mezőgazdaságból származott.
A professzor szerint a szürkevizet kár mesterségesen tisztítani, szikkasztással, gyökérzónás szűréssel természetes vizzé lehet alakítani, vagyis érdemes elkülöníteni a feketevíztől.
Minden háztartási alkalmazásra ivóvizet használni nem gazdaságos, nem ésszerű és nem indokolt. Belgiumban és Magyarországon is ivásra és főzésre naponta 3 litert/fő vizet használnak, WC öblítésre 43 litert. A lényegi kérdés tehát az, hogy kell-e kezelni az átlagosan 150 liter/fő/nap vizet azért, hogy 3 litert megigyunk. Ráadásul mosásra, tisztálkodásra, tisztításra a lágy víz kívánatos, erre viszont az esővíz is megfelelő lenne.
A házi csapadékvíz gyűjtése, a fekete és szürke víz elkülönítése, valamint minden egyéb újító, javító szándékú fenntarthatósági beruházás a falvakban könnyebben alkalmazható, mint a városokban, ahol a strukturális fogság lépten-nyomon tetten érhető.
Forrás: Ökológiai Intézet – F. Nagy Zsuzsa/ Öko-Pack – Hankó Gergely