Röntgensugarakkal vizsgálják a Hold mélyét

Az Apolló 11 űrhajósa, Edwin „Buzz” Aldrin elhelyezi a szeizmométert a Holdon.
Fotó: NASA

Az Apollo-küldetések űrhajósai a kőzetminták gyűjtése mellett egy sor műszert is elhelyeztek a Holdon – köztük a kéreg mozgásait mérő szeizmométereket is. A mérési eredmények alapján a NASA tudósai tavaly arra a következtetésre jutottak, hogy a Hold köpenyének mély, a kicsi, fémes maggal szomszédos rétegei részben olvadtak lehetnek. A Földön az ilyen magma sűrűsége kisebb a környező kőzetekénél, ezért a felszín felé tör, és vulkánkitöréseket okoz – vajon a Holdon miért nincsenek mégsem tűzhányók?

Az európai kutatók az Apollo-mintákat használva receptként apró holdkőzetdarabokat szintetizáltak, majd azokat 1500°C fölé hevítve és 45 000 bar feletti nyomáson összepréselve a Hold magjához közeli körülményeket idéztek elő. A mintákon szilárd és olvadt állapotban is igen nagy intenzitású röntgensugarakat bocsátottak át, s azok gyengüléséből kiszámíthatták a minták sűrűségét.

A mért eredmények és számítógépes szimulációk segítségével a Hold szinte bármely pontjának magmasűrűségét meg tudták határozni. Azt találták, hogy a szilárd kőzet, egy kivétellel, mindenhol sűrűbb az olvadtnál. Az Apollo-14 által felfedezett magas titántartalmú, természetes üvegből ugyanolyan sűrű magma keletkezett, amilyen a holdköpeny legmélyebb részét alkotja. Ez a magma nem emelkedne a felszín felé.

Ilyen magma csak olyan, titánban gazdag kőzetek megolvadásával képződhet, amelyek nem sokkal a Hold születése után a felszínhez közeli rétegekben keletkeztek. A tudósok feltevése szerint a Holdon, fiatal korában nagyszabású, függőleges kőzetmozgások történhettek, így halmozódhatott fel a sűrű, titánban gazdag magma a köpeny alsó részén. Mindez egyelőre még csak feltevés, amit további vizsgálatokkal kell igazolni.

Forrás: ScienceDaily