Új módszer az élet jeleinek észlelésére
A Hold "tükrében" figyelték meg a Föld ragyogását az Európai Déli Obszervatórium (ESO) csillagászai. A kutatásoknál alkalmazott módszer hozzásegítheti a szakembereket, hogy az élet jeleit is észlelhessék az univerzumban.
Fotó: ESO/L. Calçada
A kutatócsoport az ESO Nagyon Nagy Teleszkópját (VLT) alkalmazta, hogy megfigyeljék a Föld felszínéről a Holdra visszavert napfényt – olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon.
„Kísérleteinkben a Hold óriási tükörként szolgált. A Nap fénye beragyogja a Földet, amelynek felületéről visszaverődik a fény a Holdnak arra az oldalára, amelyet sötétnek látunk” – magyarázta Michael Sterzik, a tanulmány vezető szerzője, az ESO La Silla Paranal obszervatórium igazgatóhelyettese.
A kutatók ezután a visszavert fényt elemezték a VLT segítségével és az élet jelei után kutattak. Ezek a biomarkerek a gázok olyan specifikus kombinációi a Föld légkörében, amelyek csak a szerves élettel párban létezhetnek.
„A Föld légkörében több olyan gáz is van, mint például az oxigén vagy az ózon, amelyek önmagukban nem létezhetnek, hiszen nincsenek kémiai egyensúlyi állapotban. Ezek a gázok vegyi reakcióba lépnek és idővel eltűnnének, ha nem pótlódnának az élő szervezetek révén” – ismertette Michael Sterzik.
A Föld ragyogását korábban is megfigyelték, ám Michael Sterzik és kollégái egy lépéssel tovább mentek, a fény polarizációját is elemezték, így részletesebb és pontosabb méréseket végezhettek.
„Megfigyelhettük a szárazföld és az óceánok felszínét, de láttuk a vegetáció ’lenyomatát’, ahogy a biológiai aktivitás markereit is” – fogalmazott Michael Sterzik.
Míg a földi élet léte nem jelent meglepetést, a spektropolarimetria módszere hasznosnak ígérkezik idegen bolygók esetében.
„A távoli exobolygókról visszatükröződő fényt elhomályosítja az anyacsillag ragyogása. A bolygóról származó fény polarizált, a csillag fénye pedig nem. Ily módon a módszer segít megkülönböztetni az idegen bolygóról származó halvány fényt egy csillag fényétől” – mutatott rá a tanulmány társszerzője, Stefano Bagnulo, az észak-írországi Armagh Obszervatórium csillagásza.
Forrás: MTI/ nfj/ ifgg