11 ezer méter mélységben

Több mint fél évszázad után újra ember járt a Mariana-árok mélyén. A National Geographic kutatója, James Cameron szerint az élmény olyan volt, mintha a Holdat hódította volna meg. A kanadai filmrendezőből lett felfedező e kijelentésével nem is járt túl messze a valóságtól.
Fotó: Mark Thiessen/National Geographic
„A búvárkodás a Mariana-árok legmélyebb pontján olyan, mint lovagolni egy zsúfolt liftben, amely egy párás trópusi dzsungelben indul útnak, s éjszaka ér célba a halott Északi-sarkon.” E szavakkal jellemzi a National Geographic Society által támogatott Deepsea Challenge programot az expedíció hivatalos honlapja. A hasonlat találó, és legalábbis részben rávilágít annak a különös ténynek a hátterére, hogy vajon miért járt eleddig négyszer annyi ember a Holdon, mint földünk óceánjainak legmélyebb pontján.
James Cameron a Deepsea Challenger nevű, 12 tonnás merülőhajó – más néven batiszkáf – fedélzetén 2012. március 25-éről 26-ára virradó éjszaka indult útnak bolygónk legmélyebb ismert pontja felé. Az eredeti tervek szerint hat órát tartózkodott volna a tengerfenéken, végül három óra múltán elindult a felszín felé. Az eltervezett mintavételekből sem lett semmi, ugyanis az ehhez szükséges berendezések a hidraulikai rendszer hibája miatt nem működtek megfelelően. Az expedíció ettől függetlenül teljes sikernek tekinthető, a fő cél ezzel a merüléssel ugyanis egyfelől magának a batiszkáfnak a kipróbálása, másrészt vélhetően az ugyancsak éppen ezekben a hónapokban a Mariana-árok fenekére készülő másik három csapat megelőzése volt.(Indul a verseny a Föld mélyére!)
Cameron szerint a közeljövőben több merülést hajtanak végre, amelyek során a mélytengeri élővilágra vonatkozó ismereteinket is szeretnék bővíteni, valamint újabb információkat szerezni a Föld egyik legaktívabb tektonikus törésvonaláról. Ezt hangsúlyozta Lisa Levin, a Scripps oceanográfiai intézet egyik munkatársa is, aki szerint a világhírű rendező mostani útja arra volt alkalmas, hogy felkeltse a közvélemény érdeklődését a mélytengeri kutatások iránt, a tervezett további merülések pedig azért fontosak, mert várhatóan több új mélytengeri életformát, illetve fajt is felfedezhetnek. „Valóban ez az első alkalom, hogy emberi szem pásztázhatta ezt a nagyon földönkívüli tájat” – jelentette ki Tery Garcia, a National Geographic Society expedíciós programjainak alelnöke a Deepsea Challenger visszatérte után rendezett sajtótájékoztatón.
A rendezőként egyebek mellett az Avatar, a Titanic és a Mélység titka című mozikat is jegyző 57 éves Cameronnak nem ez volt az első mélyóceáni merülése. A Titanic forgatását megelőzően Robert Ballard oceanográfus társaságában harmincháromszor merült le a világ leghíresebb hajójának az észak–atlanti-óceán felszíne alatt négy kilométerre nyugvó roncsához. A mostani expedíció orvosa, Joe MacInnis szerint Cameron kitűnő erőnlétnek örvend, ezért biztosak voltak benne, hogy nem lesz egészségügyi probléma. Nem is volt: a rendezőt kizárólag a több órás, kényszerű testhelyzet miatti izommerevség kínozta.
A Mariana-árok Challenger Deep nevű területének aljzatát – amely 10 898 méterre található a Csendes-óceán mélyén – a merülőhajó mintegy másfél óra alatt érte el. A szerkezet a tervezett hat óra helyett csak három órát töltött a fenéken. „Ez a merülés csak a kezdet volt. A következő néhány héten további merüléseket tervezünk. Komoly tudományos csapat van velünk, akik várják a képeket, adatokat és mintákat” – mondta a sajtótájékoztatón Cameron. A kutatóhajó egyetlen utasa egyébként az árok fenekén nem látott halakat, csupán úszó, rákszerű élőlényekkel találkozott. Ez részben annak is betudható, hogy az eredeti tervekkel ellentétben nem sikerült előreküldeni azokat a robot-tengeralattjárókat, amelyek bevilágították volna a területet. A merülőhajónak ugyanis meghibásodott a hanglokátora, amely segítségével meg kellett volna találni az eszközöket, ennek hiányában pedig túl kockázatosnak találták a robotok leküldését.
A Mariana-árok mélyén 52 éve járt utoljára ember: 1960. január 23-án a neves svájci tudós, Auguste Piccard által tervezett merülőhajó, a Trieste érte el elsőként az árok fenekét, egy távolabbi, és néhány méterrel kevésbé mélyen fekvő részen. A batiszkáf fedélzetén akkor a tervező fia, Jacques Piccard és Don Walsh amerikai tengerésztiszt tartózkodott. Ezt az elképesztő mélységet azóta meg sem kísérelték elérni, annak ellenére, hogy a technológia fejlődése nyomán időközben 12 űrhajóst sikerült eljuttatni a Holdra, és épségben vissza is hozni. A Mariana-árok mélyétől elsősorban az a hihetetlen nyomás tartja vissza a kutatókat, amit le kell küzdenie a mélybe merülő szerkezetnek. 11 ezer méteres mélységben a batiszkáf felületének minden négyzetcentiméterére több mint egy tonnányi tömeg súlyának megfelelő nyomás nehezedik. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazott anyagoknak el kell viselniük akkora nyomást, mintha minden kisujj-körömnyi felületére egy középkategóriás autó nehezedne.
Don Walsh jelen volt a mostani kísérletnél. Amikor Cameron visszatért az óceán felszínére, ezt mondta a Mariana-árok egyik első meghódítójának: „Semmit sem változott azóta, hogy lent jártál”.
Írta: Horváth Árpád
Kapcsolódó cikkek:
James Cameron hamarosan a világ legmélyebb pontján!
Sikeres visszatérés a Mariana-árokból!