Újabb felvételek a Naprendszer legnagyobb kanyonjáról

Fotó: ESA/DLR/FU Berlin (G. Neukum)

A Valles Marineris, amelyről az első felvételeket negyven éve, 1971-72-ben a Mars első műholdja, a Mariner-9 készítette, 4000 kilométer hosszú, 200 kilométer széles és 10 kilométer mély, azaz tízszer hosszabb és ötször mélyebb, mint a földi Grand Canyon – olvasható az ESA honlapján.

A Viking űrszonda 1975-ben készített fotója a marsi kanyonról.

Fotó: Viking Project, NASA

A marsi kanyonról az európai űrszonda húsz berepülés során, „madártávlatból” készítette a képeket, amelyek csaknem eredeti színben láttatják a Valles Marineris-t.
A képeken geológiai képződmények széles skálája látható, amelyek a terület összetett geológiai történetéről tanúskodnak. A jelek szerint a kanyon a szomszédos Tharsis-régióval (Tharsis-kidudorodással) szoros összefüggésben alakult ki. Utóbbi a Mars felszínének csaknem negyedét elfoglaló vulkanikus terület, rajta négy óriási pajzsvulkánnal, északnyugati peremén pedig a Naprendszer legnagyobb tűzhányója, a 21 kilométer magas Olympus Mons található.

Ahogy a Tharsis-régió kiemelkedett az erős vulkanikus tevékenység miatt a bolygó életének első milliárd éve alatt, a környező területen a kéreg megrepedt, széttöredezett, beomlott. A Valles Marineris kialakulásában közrejátszottak a földcsuszamlások és egyéb erők, az erős sodrású vízfolyások pedig tovább mélyítették a kanyont jóval a Valles Marineris kialakulása után.

Forrás: MTI