Vöröslő napkorong az őszi égen
A ködös-párás időszak megunhatatlan élményei közé tartoznak a varázslatos színű és hangulatú napkelték-naplementék megfigyelése. Ezekből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót.
Siófokról október közepén a távolba tekintve a központi égitestünk korongja a Badacsony vulkánikus formációjának sziluettje mögött merül le a látóhatár alá. A tó gazdag madárvilága és a vékony fátyolfelhőzet teszi festőivé az amúgy is felejthetetlen látványt.
Naplementekor a légkörben jelen levő por és vízcseppek hatványozzák a színárnyalatok erősségét, amelyek a refrakció hatásával együtt látványosan érvényesülhetnek. A szemünkbe kis szögben beérkező napfény spektrumából a vörös szín szóródik legkevésbé, ahogy a napkorong alacsonyabbra kerül, a kékhez közeli összetevők egyre inkább hiányoznak belőle, miközben a narancsos árnyalatok élénkülnek. A mellékelt sorozatfelvételen nyomon követhetjük, amint az egyre jobban alábukó Nap színe fokozatosan vörösesbe hajlik, miközben alakja elliptikussá , majd csepp alakúvá torzul, pereme pedig bizarr módon töredezetté válik.
A vízfelület felett a levegő eltérő hőmérsékletű rétegeinek inverziója és a refrakció összetett hatása miatt a Nap peremén zöldes színű fénylés, úgynevezett zöld sugár jelent meg. A részletképen jól kibontakoznak a valóságban óriási méretű napfoltok is (balra az AR 1596 jobbra az AR 1591 jelzésű), amelyek a napfény vastag légrétegen történő áthaladása miatt szűrő használata nélkül is észlelhetők.
Az őszi napéjegyenlőség idején a siófoki hajóállomásról nézve napunk pontosan nyugaton nyugszik, amely szerencsés véletlenként éppen a Tihanyi-félsziget irányát jelöli ki. Az apátság messziről felismerhető két tornya mellé egy éppen arra ringatózó vitorlást is sikerült a képbe komponálni.
Számos alkotót megihletett már a Magyar Tenger alkonyati atmoszférája; így történt ez Kövi Szabolcs fuvolaművésszel is, akinek zenéje a kép készítésének idején a szó szoros értelmében a páratlan égi jelenségnek szólt.
A pára és a felhők mellett a magas légkörben jelen levő füst is hozzájárulhat a látóhatár közelében tartózkodó égitest látványos színéhez. Ez történt ez szeptember elején is, amikor a légáramlatok elhozták fölénk a Balkán-félszigeten pusztító erdőtüzek égéstermékét, amely jóval a horizont felett is megfestette a kelő napkorong felszínét.
Írta és fényképezte: Ladányi Tamás www.astrophoto.hu
Nem hunyt ki, csak szunnyad az Eifel
A németországi Eifel-hegység vulkánjai ugyan több ezer éve szunnyadnak, ám ez még nem jelenti azt, hogy örökre kihunytak volna.
20 éve szállt le a Huygens űrszonda a Titán felszínére
A Szaturnusz legnagyobb holdja sűrű, átlátszatlan légkörbe burkolózik, így csak találgatni lehetett, milyen a felszíne – a leszálló szonda meglepő képeket küldött haza.
200 éves vulkáni rejtélyt sikerült megoldani
Eltompult és kékessé vált a Nap fénye az északi félteke jelentős részén, nagyjából 1 Celsius-fokkal csökkent a bolygónkon a hőmérséklet, és volt, ahol éhínség is kialakult.
Ennél kisebb főövbeli kisbolygót nem találtunk eddig
A James Webb-űrteleszkóp a fő kisbolygóöv objektumait vizsgálta különös módszer segítségével, és 138 eddig nem látott égitestet fedezett fel.
Sólepárlók tarkítják a Rhone torkolatvidékét
A francia folyó Salin-de-Giraud falu mellett ömlik a Földközi-tengerbe, ahol hatalmas sólepárlók szolgálják az ember sóigényét és a vándormadarakat egyaránt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
