Új otthonunk a Mars?

Fotó: NASA

Sik András adjunktus elmondta: a Mars-kutatás már nem csillagászati, hanem bolygótudományi kérdés, mely jelenleg különösen izgalmas szakaszban tart, mivel idén augusztusban megérkezett a bolygóra a Curiosity nevű új leszálló egység. 1976-ban a Viking űrszondák sikeresen leereszkedtek a bolygó felszínére, és mivel nem találtak életnyomokat, más irányt vett a kutatás: az élet kutatása helyett földtudományi korszak kezdődött, víz keresésére fókuszálva. A műholdak készítette felvételek minősége folyamatosan javult. 2008-ban a Phoenix leszálló egység törmeléket gyűjtött a vörös bolygón, az anyagvizsgálat pedig vízjég jelenlétét mutatta ki.

Istenes Zoltán rámutatott arra, hogy az űrkutatásnak fontos eszköze a robotika, különösen az ilyen expedícióknál. Meglepő módon azonban ezek a robotok nem igénylik a tudományos innováció új eredményeit – éppen ellenkezőleg. Mint az informatikus elmondta, az űreszközöknek speciális körülmények között kell megbízhatóan működniük, ezért nem lehet rájuk bizonytalan innovációt tenni, inkább „ósdi”, de biztosan működő technológiákat használnak, mivel az űrben nincs „még egy esély”, nem lehet például egyszerűen újraindítani a lefagyott robotot. Sik András szerint a Marsra küldött szerkezeteknek „bolondbiztosnak” kell lenniük. A bolygón most dolgozó eszköznek önálló navigációja van, kiválasztja a legbiztonságosabb utat a terepen, állandó számításokat végezve, napi 200 métert tesz meg. A jelenlegi, 2,5 milliárd dolláros küldetés komoly elővigyázatosságot követel meg. A következő napi parancssort a földi irányítók először egy szomszéd szobában lévő referenciamodellnek küldik el, ha az boldogul vele, csak akkor mehet a jel a Marsra, ami úgy 15 perc alatt meg is érkezik.

Az emberi expedícióval járó összezártság pszichológiai problémákat is okozhat, tette hozzá Sik András, bár egy nemrég véget ért moszkvai kutatás eredményei alapján, amelyben 6 emberrel 500 napon át szimulálták a Mars-utazást, viszonylag hatékonyan lehet egy cél érdekében összezárva tartani ekkora csoportot, hiszen a tagok pszichésen alapvetően egészségesek maradtak. Ropolyi László rámutatott: a robotokat csak ismert feladatok megoldására lehet felkészíteni, az emberi résztvevők a bizonytalannal is próbálnak megküzdeni. A bizonytalanság mindig veszélyt jelent, ez pedig egy fontos etikai dilemma – figyelmeztetett a tudománytörténész.

A Mars-expedíciók jövője számtalan más morális kérdést is felvet, a sci-fi irodalom és film egyfajta gyakorlóterepet biztosít ezeknek a társadalmi problémáknak. Ilyen kérdések például Sárdi Margit szerint, hogy a jövőben alakítsuk-e át a bolygót, vagy mi alkalmazkodjunk hozzá. Sik felidézte: tavaly nagy dilemma volt, hogy az emberi expedíciót olcsóbbá és egyszerűbbé lehetne tenni, ha egyirányú útként terveznék, tehát a résztvevőknek nem ígérnének visszatérést.
Istenes Zoltán elmondta: az egyirányú űrutazás a jelenlegi technikai fejlettségi szinten bőven megvalósítható, pusztán pénz kérdése. Sik András szerint az, hogy Kína belép az űrversenybe (2018-ra emberekkel működő bázist akarnak a Holdon), ismét lökést ad a Mars-kutatásnak is, felgyorsítva a folyamatot. Bár a Mars-kutatás jelenleg még alapkutatás, az esetleges eredmények hatása beláthatatlanul nagy. Ha kiderül, hogy egy marsi életforma az embertől függetlenül, közös ős nélkül jött létre, annak messzeható következményei vannak az emberi élet számtalan területén. Ha a Földdel valami történik, és az emberiségnek új otthon kell, akkor a marsi kolónia az egyetlen reális lehetőség. Ezek miatt is egyértelműen megéri a kutatásra fordított hatalmas összeg – értettek egyet a beszélgetés résztvevői.

Forrás: ng.24.hu