Vele kezdődött a tudományos forradalom!

Fotó: dreamstime

Kopernikusz német-szláv eredetű családból származott, apja gazdag rézkereskedő volt. Anyanyelve német, de latinul írt. Tízéves korában árva lett és püspök nagybátyja neveltette, az ő jóvoltából tanulhatott a krakkói egyetemen, majd egy évtizedig Itáliában matematikát, orvostant, filozófiát, teológiát (a kánonjognak doktora is lett), de a legjobban a csillagászat iránt érdeklődött. 1497-ben Frauenburgban (Frombork) kanonokká választották, ez anyagi biztonságot adott számára. Pappá soha nem szentelték, de nem is nősült meg.

Az 1400-as évek végére a Ptolemaiosz által, a második században lefektetett geocentrikus világkép már dogmaként rögzült: eszerint minden égitest a Föld körül kering. A rendszer azonban a valósághoz igazítás során már-már illetlenül bonyolulttá vált, a bolygók mozgását az elképesztően bonyolult matematikai számítások ellenére sem lehetett hosszú távon megbízhatóan megjósolni.

Kopernikuszban 1507 táján felvetődött, hogy ezek a számítások egyszerűbbek és pontosabbak lennének, ha azt feltételeznénk, hogy a világmindenség közepe nem a Föld, hanem a Nap, azaz a Föld a többi bolygóval együtt a Nap körül kering. Ez nem volt új elgondolás: Kr.e. 3. században Arisztarkhosz, és Kopernikusz előtt nem sokkal korábban, Nicolaus Cusanus is hasonló következtetésre jutott. Kopernikusz azonban nem érte be ennyivel, és 1512-től részletes matematikai számításokat végzett, melyek során az elődök adataira támaszkodott, mivel korához képest is primitív műszerekkel rendelkezett, a Merkúrt például élete során sohasem látta. Rendszere nemcsak egyszerűbb és elegánsabb volt, mert minden nehézséget az euklidészi geometria segítségével oldott meg, de tökéletesen megmagyarázta az addigi rejtélyes égi jelenségeket is. Egyetlen tévedése az volt, hogy ragaszkodott a bolygók tökéletes körpályájához, ezt később Kepler korrigálta az ellipszis alakú pályák bevezetésével.

Az 1520-as évek elején visszavonult és a fromborki székesegyház tornyában csillagvizsgálót rendezett be.

1539-ben találkozott Georg Joachim Rhaticus wittenbergi matematikaprofesszorral, aki elfogadta a heliocentrikus világképet, és 1540-ben rövid tanulmányban ismertette azt. Főleg Rhaticus rábeszélésére 1542-ben elszánta magát művének kiadására, és 1543-ban De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák körforgásáról) címmel Nünbergben megjelent. A korszakalkotó műben a matematika eszközeivel egyértelműen bebizonyította, hogy a heliocentrikus felfogás egyszerűbb és érthetőbb, mint Ptolemaiosz rendszere.

A megjelent művet állítólag csak halála napján, 1543. május 24-én kapta meg, ám ekkor már nem volt öntudatánál.

Arthur Koestler szerint Kopenikusz a legszíntelenebb figura volt mindazok közt, akik részt vettek az emberiség sorsának alakításában, mégis vele kezdődött a tudományos forradalom.

A legenda szerint, amikor Napóleon 1807-ben Lengyelországban hadakozott, ellátogatott Kopernikusz szülőházába is, és módfelett elcsodálkozott, hogy a tudósnak még szobra sincs. Ezt a mulasztást aztán 1839-ben Varsóban pótolták, de az emlékművet nem áldotta meg katolikus pap.

Forrás: MTI/ ng.24.hu