A hónap asztrofotója: Nagy Orion-köd
A téli estéken magasan járó Orion konstelláció övcsillagai alatt található nagy ködösség, hosszú expozícióval megörökítve, teljes szépségében bontakozik ki.
Fotó: Francsics László NAGYÍTÁS
A mellékelt felvételt Francsics László a Mátra magaslati, fényszennyezés-mentes környezetében készítette, összesen négy és fél óra expozíciós idővel, 200/800-as asztrográf és csillagászati célra módosított Canon EOS 350D kameraváz használatával.
A Tejút, azaz galaxis otthonunk négy nagy spirálkarból áll, melyből az Orion-kar Naprendszerünk közvetlen környezetében helyezkedik el. A csillagok millióit magába foglaló spirálkarban lévő kétezer naptömegű csillagközi anyag, azaz a por és gáz, hatalmas csillagközi felhőt alkot, benne a csillagok szülőhelyeivel, mint megannyi csillagkeletkezési régióval.
Ebben a por- és gáztömegben rejtőző egyik csillagbölcső, az Orion-köd jelenleg különleges állapotban van. 1500 fényévre a Naprendszertől a kozmikus gázfelhőben fiatal csillaghalmaz formálódik, miközben fél tucat óriás, és több tucat kistömegű csillag dobja le magáról a saját fényében ragyogó felhőburkot. A híres francia csillagász, Charles Messier 1771-ben a távcsövébe pillantva két tündöklő ködöt is felismert. Az egyiket M42, a másikat M43 sorszámmal látta el; mindkettőt az Orion-ködhöz pozícionálva. Az M42, a kép jobb oldali ködösségének középpontjában egy fiatal csillagtársulás, a Trapézium rejtőzik, ami a négy legfényesebb csillaga által kirajzolt trapéz alakzatról kapta a nevét.
A Trapézium csillagai a keletkezésük befejező fázisában vannak; ultraibolya sugárzásuk készteti fénylésre az Orion-köd anyagát. Csillagszelük meggátolja a halmazban újabb csillagok létrejöttét és kis tömegű csillagtársaik további fejlődését, másutt viszont összesűrítik a csillagközi anyagot, így ott ismét új csillagok alakulhatnak ki. Az Orion-köd belsejében egy másik nagy tömegű csillag heves csillagszele apró, körkörös üreget fúj a környező gáz- és porfelhőbe, ultraibolya sugárzása pedig gerjeszti a környező anyagot, így rózsaszínes fényben rajzolódik ki a gömbhéj fala (az M43-as sorszámú objektum).
Az Orion-köd közvetlen szomszédságában (a felvételen balra) egy korábban lejátszódott csillagkeletkezés során létrejött csillaghalmaz kékes színű fénye verődik vissza a kozmikus ködök anyagáról. Az NGC 1977 nevű halmaz is, része az Orion OB1 asszociációnak, amelynek legidősebb csillagai kozmikus viszonylatban fiatalok; csupán 2 – 4 millió évesek.
Forrás: ng.24.hu
Francsics László – ptes.hu
Miként segítenek a növények a klímaváltozás ellen?
Növényekkel a globális felmelegedés ellen? Igen lehetséges, de csak egy bizonyos pontig.
Nem hunyt ki, csak szunnyad az Eifel
A németországi Eifel-hegység vulkánjai ugyan több ezer éve szunnyadnak, ám ez még nem jelenti azt, hogy örökre kihunytak volna.
20 éve szállt le a Huygens űrszonda a Titán felszínére
A Szaturnusz legnagyobb holdja sűrű, átlátszatlan légkörbe burkolózik, így csak találgatni lehetett, milyen a felszíne – a leszálló szonda meglepő képeket küldött haza.
200 éves vulkáni rejtélyt sikerült megoldani
Eltompult és kékessé vált a Nap fénye az északi félteke jelentős részén, nagyjából 1 Celsius-fokkal csökkent a bolygónkon a hőmérséklet, és volt, ahol éhínség is kialakult.
Ennél kisebb főövbeli kisbolygót nem találtunk eddig
A James Webb-űrteleszkóp a fő kisbolygóöv objektumait vizsgálta különös módszer segítségével, és 138 eddig nem látott égitestet fedezett fel.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
