Namíbia varázslatos csillagos ege

Galaxisok, halmazok, ködök és hatalmas égi porfelhők azonosíthatók mindenféle optikai segédeszköz nélkül. Távcső okulájába tekintve pedig, megsokszorozódik az élmény.

Asztrofotósként úgy gondoltam, hogy a világűr minden este nyitva van számomra a kertemben; soha nem kell kimozdulnom ahhoz, hogy a szenvedélyemnek hódolhassak. Ezeket a sorokat most mégis 9000 kilométerre otthonomtól, egy csodálatosan tiszta reggelen írom a Khomas-felföldön, Namíbiában. Míg a mi jó öreg kontinensünk lassan teljesen elmerül a fényszennyezés tengerében, vannak még szinte érintetlen tájai a világnak. Nem néhány pislákoló csillag vagy a legjobb esetben is enyhén derengő Tejút, hanem maga a pulzáló világűr, aminek monumentalitása már-már agyonnyomja a szemlélődő halandót.

A szállást adó Isabis farm a Namíb-magasföld szélén fekszik, amit körben kétezer méter feletti csúcsok szegélyeznek. A képen az ikonikus Gamsberg jellegzetesen lapos teteje uralja az egész tájat.  Az 1700 méter magasságban fekvő szavanna asztroklímája egészen kitűnő: száraz, rendkívül tiszta időjárás jellemzi extrémen alacsony páratartalommal.

Az asztrofotózás szerelmeseinek a terület maga a Kánaán: a légkör nyugodtsága egészen tiszta részletek megörökítését teszi lehetővé és a fényszennyezés totális hiánya hibátlan átlátszóságot biztosít. Az alábbi kép a déli égbolt embelmatikus objektumát, a Carina-ködöt ábrázolja. A részletképeken az egészen kis égterületek is gazdag részletességgel, már-már űrtávcsőszerűen pompáznak.

Az NGC6726 és vidéke a Corona Australis (Déli Korona) talán legérdekesebb objektumcsoportja. Domináns résztvevője a figyelmet azonnal magára vonó kék reflexiós ködpár. A B157-es számú sötét porköd hosszan, több látómező távolságba húzódik – ezen a fotón is csak kis része látható. A képet végül a gyönyörűen szabályos NGC6723 gömbhalmaz teszi teljessé.

A közelben fekszik a H.E.S.S.( High Energy Stereoscopic System – Nagyenergiás Sztereoszkópikus Rendszer) elnevezésű, a világ ötven különböző egyeteme és kutatóintézete által közösen fenntartott obszervatórium, ahol hatalmas tükrökkel vadásznak a Cserenkov-sugárzás halvány fényfelvillanásaira. Az óriási műszerek már kilométerekről uralják a tájat, egészen komoly megdöbbenést váltva ki a szavannán. Négy kisebb távcső a központi, néhány éve épült monstrumot öleli körül. A területet – meglepő módon – különösebben nem őrzik, hanem csak a zavaró éjjeli fényekre figyelnek.

Az éjszakai észlelések után a szavanna állatvilága is gazdag élményeket nyújt az itt kiránduló fotósoknak: zebrák, antilopok, gazellák, sakálok és hiénák, páviánok és varacskos disznók élőhelye a felföld.

Az utolsó előtti éjszaka különleges, bolygók és a Hold együttállásának fotózásában nagy segítségemre volt egy bérelt Jeep, amivel a földutakat elhagyva találtam egy megfelelő fát a kompozícióhoz.  Az égi látvány a szavannára jellemző szövőmadár fészekkel, hangulatos búcsút jelentett ettől a csodálatos világtól.

Írta és fényképezte: Fényes Lóránd – www.pleiades.hu