Változások az Alpokban

A végeláthatatlan Aletch gleccser hóval borított felső régiója.

Az utóbbi években tett mászásaim során, társaimmal mind gyakrabban ütköztünk olyan nehézségekbe, melyek egyértelműen az éghajlatváltozásra vezethetők vissza. Ezt néhány túránk bemutatásával szemléltetem.
Tavaly nyáron a svájci Mönch csúcs (4107 m) északi falának sikeres megmászása után, a hegy túloldalára vezető gerincen ereszkedtünk le, az UNESCO által a világörökség részeként számon tartott Aletsch gleccser felső régiójához. Az Aletsch gleccser közel 23 kilométer hosszával az Alpok legnagyobb jégárja. Vastagsága a Konkordiaplatz elnevezésű gleccsertalálkozásnál közel egy kilométer. A felsőbb részein még alig, az alsó szakaszoknál azonban annál jobban érződik a jégtömeg visszahúzódása. Egy év alatt akár száz métert is csökken a hossza!

Mára már járhatatlanná vált Fiescherfirn összetöredezett jégpáncélja.

A gleccseren átkelve egy elhagyatott hüttében aludtunk, hogy másnapi terveink szerint a Fiescherfirn gleccserén átkelve feljussunk az Eigerre. Az elődeink által használt útvonal, és lényegében bármilyen átkelési lehetőség azonban, mostanára megszűnt. A gleccser olyannyira felszabdalódott, hogy ha még a hasadékokon át is ugrunk, illetve leereszkedünk rajtuk, a kialakult jégtornyok bármikor ránk dőlhetnek. Éjszakánként hallottuk, amint a körülöttünk lévő jégmezők megállás nélkül morogtak és omladoztak. Másnapi átkelésünkről így a mászásról is le kellett mondani. Ezt a rendkívüli feltöredezést, csakis a gleccser olvadása, a hasadékok szétnyílása okozhatta.

Hochferner északi fala. Balra a 2005-ös, jobbra a 2012-es felvétel, ahol útvonalunk is látható.

2012 őszén, az olaszországi Hochferner jeges északi fala alatt állva csodálkoztunk el igazán, amikor a 2005-ös fényképekhez képest láttuk, hogy lényegében a függőgleccser egyharmada eltűnt, és helyette már csak az évezredek óta csiszolt sziklafelületek maradtak. Rajtunk kívül még két német kollégával találkoztunk, de ők nem mertek nekiindulni, mert az olvadás miatti jégtornyok (séracok) omladoztak. Nekünk sikerült megmászni a falat, a klasszikus útvonalat nagyjából tartva, de közel sem a klasszikus állapotok között.

Pasterze gleccser. Balra a 2008-as,  jobbra a 2012-es fénykép. Az út mentén még táblák mutatják, milyen magasságban volt az adott évben a jégtömeg.

Idén a rendkívül sok csapadékok jelentett problémát, a hegyekben ezek leküzdéséhez igen felkészültnek, és edzettnek kell lenni. A Mont Blanc csoport sűrűsödő hegyomlásai, eltűnő gleccserek, például a Pasterze gleccser olvadása írható az időjárás változás rovására. Ez alkalommal is óvatosságra, nagy körültekintésre hívom fel mindazok figyelmét, akik túrára indulnak a magas hegyekbe. Egyre népszerűbb a természetjárás és a hegymászás. Ha viszont tapasztalat nélkül belevetik magukat egy komolyabb túrába az Alpokban, vagy a Tátrában, könnyen bajba kerülhetnek. Még tapasztaltabb és járatosabb mászóknak is gondosan meg kell tervezniük a jövőbeni mászásaikat a hirtelen jött természeti változások miatt.

Az olaszországi Obergberg völgy turistaútja ma így néz ki, miután elvitte egy földcsuszamlás.

Lehet, hogy a jövőben, nekünk, embereknek is, alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez! Talán az Alpokban is felül kellene vizsgálni az útvonalakat, rizikó és nehézségi szempontból is. A sűrűn látogatott helyek mentén is figyelmeztetni kellene a veszélyekre, esetlegesen bizonyos időszakokban korlátozni a mászást a veszélyek elkerülése miatt. A hegymászók számára is érdemes lehet a járatos útvonalak nehézségeit újra minősíteni, ezzel is jelezve a megváltozott helyzetet, netán újabbakat kijelölni. Sokan gondolhatják, hogy aki ilyen helyre megy, attól elvárható, tudja mit vállal, és felkészültnek kell lennie, ám a kevésbé tapasztalt, kezdő hegymászóknak segítség lenne egy ilyen tájékoztatás.

Írta és fényképezte: Kocsis Dávid