Változó klíma, forróbb nyár

Fotó: EPOD

A világszervezet jelentéstervezetét a több száz tudóst tömörítő – 2007-ben megosztott Nobel-békedíjjal kitüntetett -, Éghajlat-változási Kormányközi Testület állította össze. A dokumentumot végleges formájában 2013. szeptember végén Stockholmban fogadják majd el állami vezetők és tudósok.
A munkában részt vevő szakértők alapvetően elutasították azt az állítást, hogy a felmelegedés üteme az utóbbi időben lelassult. Rámutattak, hogy a klímaváltozással kapcsolatos, alapvető tények minden korábbinál megalapozottabbak.

“Nagy bizonyossággal állítható, hogy az 1951 és 2010 közötti, átlagos felszíni hőmérsékletnövekedés több mint feléért az emberi tevékenység a felelős: az óceánok vize melegszik, a magas hegyekben és a sarkokon olvad a hó és a jég. Ha továbbra is ellenőrizetlenül nő az üvegházgáz-kibocsátás, akkor a tengerszint az évszázad végére 91 centiméterrel is növekedhet” – írják a szerzők. Ebben az esetben a tengerszint közelében élők százmilliói kerülhetnek majd veszélybe, és az áradás olyan nagyvárosokat fenyegethet, mint New York, London, Sanghaj, Velence, Sydney, Miami és New Orleans.

Ha viszont, a kormányok az eddiginél sokkal hatékonyabban lépnek fel a kibocsátások ellen, a vízszintemelkedés csak 25 centiméteres lesz. Ez ugyan valamivel több, mint a 20. század folyamán mért 20,32 centiméter, ami idáig kezelhetőnek bizonyult annak ellenére is, hogy a partvonalakon eróziót okozott.

A Potzdami Kutatóintézetben, Dim Coumou klímakutató vezette csoport arra a megállapításra jutott, hogy hét éven belül világszerte a mostani kétszeresére, 2040-re pedig a négyszeresére nő a nyári extrém hőhullámok száma. A mérések során az olyan, 2003-as európai és a 2012-es egyesült államokbeli rendkívüli (3 szigmás) hőhullámhoz hasonló időjárási jelenségekre összpontosítottak, amelyekben a nyári hónapok során a hőmérsékletváltozás jelentősen meghaladja az adott régió jellemző értékét.

Az extrém hőhullámok jelenleg a szárazföld öt százalékát sújtják, 2020-ra a Föld területének tíz, 2040-re a húsz százalékát fogják érinteni főleg a trópusi területeken, de Európára is több forróság vár.

A potsdami kutatók az üvegházgáz-kibocsátás növekedésével további időjárási szélsőségekre számítanak 2100-ig. „Sok régióban a leghidegebb nyári hónapok is forróbbak lesznek, mint most a legmelegebbek” – jósolja Dim Coumou.

Amennyiben sikerülne gátat szabni a károsanyag-kibocsátásnak, és elérni, hogy a szén-dioxid mértéke ne haladja meg a 490 ppm-et a levegőben, akkor a század végéig a 2040-es szinten stabilizálódna az időjárási extremitás. Ez is azt jelentené azonban, hogy az idáig szokatlan meleg a trópusokon mindennapossá válik, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában a nyári napok felét, Nyugat-Európában pedig az ötödét fogja sújtani.

Hatékonyabb klímavédelemmel a 2100-ra jósolt forgatókönyv még megelőzhető, a 2040-re várható azonban, már nem: „Jelenleg olyan nagy mennyiségű üvegházhatású gáz van a légkörben, hogy a hőhullámok számának növekedése rövid távon elkerülhetetlen” – jegyezte meg Coumou, aki szerint az érintett régiók felkészítésére kell terveket kidolgozni.

Markus Reichstein, a jénai Max Planck Biogeokémiai Kutatóintézet igazgatója szerint extrém időjárási körülmények közepette az erdők nem képesek hatékonyan elnyelni az üvegházhatású szén-dioxidot. Ezt a tényezőt eddig jelentősen alábecsülték. Jelenleg a növények évente 11 milliárd tonnával kevesebb szén-dioxidot kötnek meg, mint amire extrém időjárási jelenségek nélkül képesek lennének. Ez a mennyiség az emberi tevékenységből származó éves szén-dioxid-kibocsátás nagyjából egyharmadának felel meg.

A kutatók adatai szerint az elmúlt ötven évben a talaj és a növények az emberi tevékenységből származó szén-dioxid harminc százalékát nyelték el, ami lefékezte az éghajlatváltozást. Ez a hatás veszhet el a gyakoribb hőhullámok következtében.

Forrás: MTI