Élő folyókkal a jövő árvizei ellen

A Mohács melletti Szabadság-sziget rehabilitációja. A projektről a National Geographic Magyarország magazin 2013 szeptemberi számában olvashatnak.
Fotó: INTERSPECT Kft./ Pócza Gábor

A 20. században a szabályozások miatt a folyóvizek menti élőhelyek mintegy 80 százaléka tűnt el a Duna vízgyűjtő területén. A 2013 szeptemberében, Bécsben megrendezett Európai Folyó Rehabilitációs Konferencián ennek tanulságairól is szó esett.

„A WWF a rendezvény egyik partnereként jelentős eseménynek tartja ezt a konferenciát, mert lehetőség nyílik a folyók és vizes élőhelyek megóvásával és helyreállításával foglalkozó szervezetek bemutatkozására” – mondta Gruber Tamás, a WWF Magyarország vizes élőhely védelmi programvezetője. „Az ismeretek bővítése és az ezzel foglalkozó szervezetek tapasztalatcseréje elősegíti, hogy minél több folyó menti élőhely állapota álljon helyre a közeljövőben” – tette hozzá.

A folyók rehabilitációja kedvező a természet és a társadalom számára: a gazdag élővilág, a szennyezések természetes szűrésének lehetősége, a kiegyensúlyozott vízellátás mind olyan adottságok, melyeket jó állapotban lévő vizes élőhelyek és folyók biztosítanak számunkra.

Az elmúlt 150 évben a Dunán és mellékfolyóin a szabályozások eredményeként az árterek nagy része eltűnt. A vízerőművek megakadályozzák a vándorló fajok migrációját, blokkolják a folyómederben szállított hordalékot, és megváltoztatják a folyók természetes vízjárását. A folyók és kapcsolódó élőhelyeik rehabilitációjával a társadalom számára pusztító árhullámok hatása is mérsékelhető. Ha teljes mértékben megváltoztatjuk a folyók természetes állapotát, nemcsak a gazdag élőhelyeket veszítjük el, hanem az árvizek hatásainak csillapításában rejlő lehetőségeket is.

A WWF 2010-ben készített tanulmánya szerint a Duna mentén 800 ezer hektár ártér helyreállítására van lehetőség. A számítások szerint, ha ebből 100 ezer hektár rehabilitációja mellett köteleznék el magukat a Duna menti országok, akkor az egy négyzetkilométerre eső munka átlagosan 500 000 euróba kerülne, így a beavatkozás végösszege mintegy 500 millió euró lenne. Ez az összeg alacsonyabb, mint az árvizek elleni védekezés és az árvízvédelmi töltések megerősítésének költsége. Szándék kérdése, hogy a Duna menti országok élnek-e ezzel a lehetőséggel, melynek első lépései valójában nem komplikáltak: a helyreállítási lehetőségek pontos felmérése, megvalósíthatósági tanulmányok elkészítése, ambiciózus határidők kitűzése, megfelelő társadalmi egyeztetés lefolytatása kell, hogy megtörténjen, de ezután már dönteni lehet a tényleges terepi beavatkozások megkezdéséről. 

A WWF ebben a szellemben több élőhely-helyreállítási munkában is részt vesz a Duna mentén. Magyarországon a Mohács melletti Szabadság-sziget rehabilitációja a végéhez közeledik. Ennek során a 47 hektáros sziget menti egykori mellékág ismét bekapcsolódik a vízszállításba.

A határ közelében, a szerb oldalon lévő Strbac mocsár rendbehozatala a halas élőhelyek megújulását célozza, de pozitív hatása lesz az ökoturizmusra. Ennél is nagyobb kiterjedésű árterek helyreállítása zajlik Románia és Bulgária határán, mely egyúttal madaras élőhelyek védelmét szolgálja. A WWF arra törekszik, hogy a Duna vízgyűjtőjén egyre több élőhely-védelmi program kezdődjön el a közeljövőben, mert ezek eredménye kétségkívül szolgálja a természetvédelmi érdekeket és a társadalom számára is hasznosak.

Forrás: WWF