A déli éggömb csodái között
Namíbia páratlanul szép csillagos egén készült asztrofotókból gyűjtöttem össze egy csokorra valót, amelyek a mi földrajzi szélességünkről láthatatlanok. Kalandozzunk el az ott készült változatos és látványos mély-ég felvételek között!
A déli égbolt alá érkező asztrofotósoknak mindenképp érdemes megörökíteni az Oltár konstellációban megbújó emissziós ködöt, az NGC 6188-at. Az objektum egyfajta csillagkeletkezési régió; egészen fiatal, csupán néhány millió éves napok szülőhelye. A közeli, kékes árnyalatú nyílthalmaz gyönyörű reflexiós ködösséget világít meg, ami előtt két hatalmas űrbéli kézként kapcsolódnak össze a sötéten gomolygó porfellegek.
Namíbiába készülve az első objektum, aminek megörökítésében egészen biztos voltam: az égbolt ötödik legfényesebb csillagvárosa, a Centaurus csillagképben található rádiógalaxis volt. A központban levő fekete lyuk körüli akkréciós korongból két irányban plazma áramlik ki relativisztikus jet formájában. Ez a kiáramlás felelős a galaxis erős röntgen- és rádiósugárzásáért.
Az égbolt legfényesebb szabad szemmel is látható gömbhalmaza a Földünktől nagyjából 15 000 fényévre található omega Centauri halmaz. Közel 10 millió ragyogó csillagot tartalmaz, és átmérője meghaladja a 150 fényévet.
A legnehezebben megörökíthető namíbiai témám volt ez a nagyon halvány felületi fényességű régió a Kaméleon csillagképben. Rendkívül gazdag terület; reflexiós és emissziós ködök is találhatók a barna színű csillagközi molekulafelhők gyűrűjében. A téma rögzítéséhez a rendkívül sötét és fényszennyezettség-mentes szavannai ég alól is hat és fél óra expozíció kellett, ISO1600 érzékenységen.
A megörökített objektumok közül az egyetlen Messier katalógushoz tartozó téma igen rég ismert az emberiség előtt: Ptolemaiosz már Kr. u. 130-ban írt a ködről, ami a Skorpió fullánkját követi. Megdöbbentően sűrű csillagmező és intersztelláris por adja a fotó hátterét, az előtérben pedig az M7 kék színű csillagai ragyognak. A majdnem 1 fok átmérőjű nyílthalmazban nyolcvan 10 magnitúdósnál fényesebb csillag számolható össze.
A Sculptor csillagképben több galaxist is sikerült megörökíteni, de közülük a leglátványosabb a 7 millió fényév távolságban található, NGC 300 jelű spirálgalaxis; az északi égboltunkon található M33 „testvére”. Ugyan látszó kiterjedése nem nagy, ám a kiemelkedően jó helyi adottságoknak köszönhetően nagyon sok részlete látható, a környezetében levő több tucat apró galaxissal együtt.
Írta és fényképezte: Fényes Lóránd – www.pleiades.hu
Kapcsolódó cikk: Namíbia varázslatos csillagos ege
Eltúlozták a madagaszkári zafírbányászat hatásait
A világ leginkább egyedi élővilágú szigetén az erdők pusztítása elképesztően súlyos a vadvilágra, élőlényekre nézve.
Ezért lehet olyan magas a Mount Everest
A bolygónk legmagasabb hegye mintegy 200 méterrel magasabb a Himalája többi nagy csúcsánál, kiderült, mi segíthette abban, hogy ilyen nagyra nőjön.
Égi jelenségek 2024. október második felében
Megint telihold lesz, aminek a potenciális üstökösészlelés miatt most kevésbé örülünk, lesz viszont együttállásunk is, és átállunk a téli időszámításra.
Bolygó létezését igazolták Barnard-csillag körül
A Barnard-csillag a Naphoz legközelebbi magányos csillag, 5,9 fényév távolságban van tőlünk.
A Ceres törpebolygó egykor óceánvilág lehetett
Az égitest fagyott kérgét több mint 90 százalékban vízjég alkotja ma is egy új kutatás alapján.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
