Ébresztő, Rosetta!
Az Európai Űrügynökség (ESA) 2014. január 20-án, aktiválja a több mint két éve „alvó” Rosetta űrszondát.
Illusztráció: ESA
A 2004. március 2-án útnak indított küldetés célja, hogy közelről vizsgálja a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstököst.
Az üstökösök Naprendszerünk születésének idejéből maradtak fenn, és magjuk csak nagyon csekély mértékben változott az idők folyamán, ezért vizsgálatuk alapján következtetni lehet a Naprendszer kialakulásának folyamatára.
Illusztráció: ESA
A Rosetta lehet az első olyan űreszköz, amely egy üstökös felszínén helyszíni méréseket végez és fényképeket készít. A szonda egy keringő- és egy leszállóegységből áll, a tervek szerint a leszállóegység 2014 novemberében ereszkedik le, maj megkezdi egyéves tevékenységét.
A szondát 2011-ben kikapcsolták, mert olyan messze került a Naptól, hogy annak energiája nem lett volna elegendő működésének biztosításához.
Magyar kutatók aktívan részt vettek mind a keringő űrszonda, mind a leszállóegység bizonyos részeinek fejlesztésében. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont és az SGF Kft. mérnökei fejlesztették például a leszállóegység hibatoleráns központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépét, ennek szoftverének a finomítása a mai napig is folyik. Ez a számítógép vezérli majd a leszállás folyamatát, a mérések szekvenciáit, megkeresi a rádiókapcsolatot a keringőegységgel, amely továbbítja a Földre a mérési adatokat. A magyar fejlesztők aktív résztvevői voltak a leszállóegység tesztelési és verifikálási munkáinak is, valamint részt vettek a kísérletek mérési stratégiájának kidolgozásában.
A BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Űrkutató Csoportja jelentős részt vállalt a leszállóegység tápellátó rendszerének fejlesztésében és megépítésében. A tápellátó rendszernek folyamatosan és megbízható módon kell működnie a világűr zord környezetében: el kell viselnie a vákuumot, a magas sugárzási szintet, a rendkívül alacsony és később a rendkívül magas hőmérsékletet, valamint a küldetés során felmerülő mechanikai terheléseket is.
Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont részt vett a keringőegység öt különböző érzékelőt tartalmazó plazmamérőrendszerének létrehozásában. A fedélzeti elektronikához az érzékelők számára szükséges tápfeszültségeket szétosztó egységeket, valamint a teljes plazmamérőrendszer tesztelését támogató földi ellenőrzőberendezést fejlesztették ki.
A leszállóegységen két olyan műszercsomag is helyet kapott, amelyek egy-egy mérőműszerének készítésében az MTA Energiatudományi Kutatóközpont (MTA EK) is tevékenyen részt vállalt. Az egyik egy plazmadetektor, amelynek feladata a napszél főbb paramétereinek mérése, a másik pedig egy pordetektor, amelynek akusztikus érzékelői segítségével a felszabaduló gázok által az üstökösből időlegesen kilökött, de arra visszahulló szilárd részecskék paraméterei mérhetők.
Forrás: MTI
20 éve szállt le a Huygens űrszonda a Titán felszínére
A Szaturnusz legnagyobb holdja sűrű, átlátszatlan légkörbe burkolózik, így csak találgatni lehetett, milyen a felszíne – a leszálló szonda meglepő képeket küldött haza.
200 éves vulkáni rejtélyt sikerült megoldani
Eltompult és kékessé vált a Nap fénye az északi félteke jelentős részén, nagyjából 1 Celsius-fokkal csökkent a bolygónkon a hőmérséklet, és volt, ahol éhínség is kialakult.
Ennél kisebb főövbeli kisbolygót nem találtunk eddig
A James Webb-űrteleszkóp a fő kisbolygóöv objektumait vizsgálta különös módszer segítségével, és 138 eddig nem látott égitestet fedezett fel.
Sólepárlók tarkítják a Rhone torkolatvidékét
A francia folyó Salin-de-Giraud falu mellett ömlik a Földközi-tengerbe, ahol hatalmas sólepárlók szolgálják az ember sóigényét és a vándormadarakat egyaránt.
Égi jelenségek 2025. január második felében
Holdfényesen kezdődik az időszak, a végén pedig lesz alkonyi és hajnali holdsarlónk is, együttállásokkal.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
