Égi együttállás Iránban

A Vénusz és a Hold szoros közelségét ezúttal az ázsiai ország északi hegyvonulata felett figyeltem meg.
Az észak-iráni Zanjanban (Zandzsan) tartott asztrofotós konferenciát stílusosan kezdtem, ugyanis a rendezvényt megelőző éjszakát a csillagos ég alatt töltöttem. 2014. február 26-án a hajnali órákban égi kísérőnk és a szerelem istennőjének bolygója másfél fokra tartózkodott egymástól; a páros horizont feletti kelése csodálatos jelenséget eredményezett. A mozgalmas történelmi múlttal rendelkező Alamut várának és sziklájának kulisszája pontosan keleti irányban látszódott a szálláshelyünktől, így az égi színjátékot a szó szoros és átvitt értelmében véve is keleti kényelemből néztem végig. A téli időszak végét a távoli Elburz-hegység havas vonulatai jelezték, mely felett a képen a Tejút íve zárja a kompozíciót. A látóhatár közelében fénylő együttállás leglátványosabb szakasza akkor volt, amikor az égitestek még alacsonyan tartózkodtak az égen, és így a Tejút folyama is markánsan kirajzolódott.
Mivel hazánknál több mint tíz fokkal alacsonyabb földrajzi szélességen jártunk, ezért arányosan a csillagképek is magasabbra kerültek. Szokatlan volt, hogy a Skorpió csillagkép merőlegesen kelt fel teljes szépségében délkeleti irányban. A mellékelt fotó jobb felső sarkában a Szaturnusz figyelhető meg.
Az Alamut várának sziluettje közelében tartózkodó Hold és Vénusz alkotta kettős a szürkületi időszak kékségével sajátos hangulatot árasztott. A 85 mm fókusztávolsággal készült felvételen a hamuszürke fény is jól kirajzolódik, mivel – a tejutas képekkel ellentétben – ez alkalommal rövid expozíció is elegendőnek bizonyult a téma megörökítéséhez.
Írta és fényképezte: Ladányi Tamás – www.astrophoto.hu