Balti-tengeri halálzóna

Fotó: NASA/Goddard Space Flight Center and ORBIMAGE

A szélsőségesen oxigénhiányos területek mértéke 1898 és 2012 között ötezerről hatvanezer négyzetkilométerre növekedett – adta hírül Jacob Carstensen, a dán Aarhus Egyetem munkatársa és dán-svéd kutatócsapata a Proceedings című szaklapban.

A jelenség oka a víz felmelegedése és az ún. eutrofizáció áll, minek során az élővizekben túl magas arányt ér el a tápanyag mennyisége, ennek fő oka, hogy a mezőgazdaságban használt műtrágya bejut a természetes vizekbe. Az eutrofizáció két veszélyes környezeti folyamatban nyilvánul meg: csökken a tengervíz oxigéntartalma és túlszaporodnak benne a fitoplankton, köztük az algák.

A kutatók a dán Bornholm szigettől északra és a svéd Gotland sziget körüli területen vizsgálták, hogyan változott a hőmérséklet, a sótartalom és az oxigén mértéke az elmúlt 115 évben.

Megállapították, hogy mindkét régióban két Celsius-fokkal növekedett a víz hőmérséklete, aminek következményei vannak az oxigéntartalomra is: minél melegebb a víz, annál kevesebb oxigén képes oldódni benne.

A tengerfenék vizének oxigéntartalma a piros színnel jelölt területeken kevesebb mint 2 mg/l, a feketével jelölt részen pedig nem volt oxigén egy liter tengervízben, a mérés idején.

Forrás: Carstensen et al. PNAS

A mezőgazdaságból származó tápanyagok, melyeket a folyók szállítanak a Balti-tengerbe, segítik az oxigént felhasználó cianobaktériumok szaporodását.
A szakértők szerint a Balti-tenger a világ legnagyobb, emberi tevékenység miatt kialakult, oxigénhiányos területe.
Érdekes tény, hogy a térség 1993-ban igen jó állapotban volt, a halálzóna az 1931-es méretre zsugorodott. Akkor úgy tűnt, hogy a Balti-tenger állapota javult, de kiderült, hogy ennek hátterében egy viszonylag ritka jelenség állt. 1982 és 1993 között több víz áramlott a Balti-tengerből az Északi-tengerbe, mint fordítva. A Balti-tenger vize kevésbé volt sós mint az Északi-tengeré. A több, illetve kevesebb sót tartalmazó vízrétegek áteresztőbbekké váltak, a mélytengeri és felsőbb rétegek cserélődése erőteljesebbé vált, ezáltal több oxigén jutott a mélyebben lévő régiókba. 1993 óta azonban ismét kiterjedtebbekké váltak az oxigénszegény területek, és mára nagyobbak lettek, mint valaha és ezzel a halaknak és a tengeri állatoknak csökkent az élettere.

A WWF 2008-as adata szerint a Balti-tengeren mintegy 42 ezer négyzetkilométer nagyságú „halálzóna” húzódik. A tudósok szerint egyetlen lehetőség van a Balti-tenger egészségének visszaállítására: csökkenteni kell a trágyázást a szántóföldeken.

Forrás: MTI/ ng.24.hu