A gleccserek olvadásának okai

Fotó: dreamstime

Akármily hihetetlen, az USA-beli Washingtoni Egyetem és az ausztrál Monash Egyetem kutatói által a Nature magazinban 2014. május 8-án közzétettek szerint, a csendes-óceáni trópusi „kellemes térség” 50 százalékban felelős lehet a sarkvidéki felmelegedésért. Ez az új nézet rávilágít arra, hogy nem csupán a szén-dioxid-kibocsátás a felelős a globális felmelegedésért.

Az ausztráliai Monash Egyetemről Ailie Gallant klímakutató azon a véleményen van, hogy e természetes változások a szokatlanul meleg trópusi, csendes-óceáni Pápua Új-Guinea térségéből fakadnak. Az itteni hőmérséklet kihat az Atlanti-óceán északi világára azáltal, hogy globális légköri hullámokat gerjeszt. A tanulmány vezetőszerzője, a légköri tudományok kutatója Qinghua Ding pedig ekként fogalmaz: „A globális, átlagos felmelegedésre kihat néhány regionális éghajlati esemény, melyek ma még magyarázatra szorulnak”. A társszerző Eric Steig (Washingtoni Egyetem klimatológus professzora) szerint a grönlandi felmelegedés okának fele „kiszámíthatatlan” természeti fejleményből eredeztethető.

A kutatócsapat elemezte az 1979-2012 közötti légköri hőmérsékleti és légnyomás-adatokat, s eközben fedezték fel, hogy az emberi tényezők mellett a természetes éghajlati változásoknak is hatása van az északi-sarki vidékre. David Battisti professzor a Washingtoni Egyetem honlapján ezt írja: „A változékonyság” az, ami óriási befolyással bír a természetre, a globális éghajlati körülményekre.”

Azért most ne dőljünk nyugodtan hátra, mert bár ideig-óráig a természet önműködése is hat a Föld távoli pontjainak időjárására, John „Mike” Wallace professzor – a cikk társszerzője – szerint „hosszú távon valószínűleg az emberek által előidézett tényezők fognak érvényesülni”.

Írta: Csibrányi Zoltán