Mi lehet a hulladékból?

Fotó: dreamstime

Abban viszont nagyon is különbözünk, hogy mit kezdünk ezzel a szemétmennyiséggel, hogyan szabadulunk meg tőle.

A svédek 99 százalékban újrahasznosítják a szemetüket – írja a fenntarthatósággal foglalkozó inhabitat.com weboldal. Az északi országban kétségkívül elől járnak a hulladékfeldolgozásban és újrahasznosításban. Sikerük titka, egy olyan hulladékkezelési rendszer, amelyben rangsorolják a különböző hulladékhasznosítási technikákat. Ennek értelmében nem dobják ki elhasználódott, megrongálódott tárgyaikat, hanem amit lehet, megjavítva használhatóvá tesznek. A rendszerben a következő lépés az újrafeldolgozás, melynek során a régi termékeket nyersanyagként használják új termékek előállítására, az egyes termékek használható részeit is feldolgozták. Ha pedig már nincs semmi hasznosítható, következhet a szemétlerakó, ahová a megtermelt hulladéknak csak az 1 százaléka kerül, az itt lerakott szemetet égetéssel semmisítik meg. Évente 2 millió tonna háztartási hulladékot ártalmatlanítanak így. A szemétégetők folyamatos működéséhez évi 800 000 tonna szemetet importálnak Nagy-Britanniából, Olaszországból, Norvégiából és Írországból. Az égetésből származó energiával majdnem 1 millió háztartást fűtenek és harmadannyi lakás elektromos ellátását biztosítják.

Míg Svédországban ügyelnek arra, hogy az égetés a legkisebb környezetterheléssel járjon, és ezt gondos szelektivitás mellett végzik addig más országokban, például Ghánában, Nepálban és Mexikóban, kevésbé körültekintően szabadulnak meg a hulladéktól. A scientificamerican.com című tudományos hírportál cikke szerint itt az összegyűjtött szemetet szétválogatás nélkül a szabadég alatt égetik el, növelve a légszennyezést. Rámutatnak, hogy a nyílt terepen történő égetés sokkal jobban megnöveli az üvegházhatást, mint ahogy ezt eddig tudták. Az egészségkárosító tényezőkről nem is beszélve, ugyanis a szemét elégetése során széndioxid, aprószemcsés anyagok (por, fémrészecskék), higany, poliaromás szénhidrogének (nem tökéletes égéskor keletkeznek, kis mennyiségben is károsak lehetnek szervezetünkre) kerülnek a levegőbe. Ezek a szennyezőanyagok tüdőbetegségeket, idegrendszeri problémákat okozhat, de felelősek lehetnek szívrohamért és a rák néhány fajtájáért. Becslések szerint a világon a szemét 40 százalékától ilyen égetéssel szabadulnak meg.

Ezek után kíváncsi lettem, hogy vajon mi történik az én szemetemmel, amikor a vegyes háztartási hulladékgyűjtőbe illetve a szelektív kukákba kerül. Kérdésemre az NHSZ Szolnok Közszolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezetője Papp László elmondta, hogy a háztartási, nem szelektíven gyűjtött hulladékban bizony nagyon sok hasznosítható dolog van és ez nálunk lerakókba kerül. Többek között ezért is, a cég Szolnok városában 1995 óta működteti a szelektív hulladékgyűjtő szigeteket a társasházas övezetekben, valamint 2008-ban bevezetésre került a házhoz menő zsákos szelektív hulladékgyűjtés is. Ennek keretein belül a családiházas övezetekben sárga zsákban gyűjthető a szennyeződéstől mentes papír, italos karton, műanyag, fém csomagolási hulladék, szórólap, újság, papírdoboz, PET palack, illetve környezetbarát zöld zsákokban gyűjthető az úgynevezett zöld hulladék, mint az avar, levágott fű, konyhai zöld hulladék.

A szelektíven gyűjtött hulladék Szolnokon, az Újszászi úton működő Átrakó, Válogató és Tömörítő Állomásra kerülnek, ahol szükség szerint történik az anyagok további válogatása, mint a PET palackok színe szerint, illetve minden egyéb kezelés, egészen a tiszta hulladékok bálázásáig. A várostól 50 kilométerre Kétpón működik a Regionális Hulladékkezelő Központ, ahol akár évi 75 ezer tonna hulladékot is kezelnek. Itt, amit csak tudnak, hasznosítanak, például az építési, bontási törmeléket vagy a lebomló zöld hulladékot, melyből komposztot készítenek. A hulladéklerakóba kerülő szerves anyag, a hulladéklerakó technikai színvonalától függetlenül, biológiailag bomlani kezd. A folyamatot anaerob biodegradációnak nevezzük, ennek során magas metántartalmú úgynevezett depóniagáz képződik. Egy gázmotor segítségével a felhasználható gáz elektromos árammá alakul, ami egy 400 V feszültségű transzformátoron keresztül járul hozzá a környező települések energia szükségletének a kielégítéséhez.
„Ott még nem tartunk, ahol a svédek”- mondja a szakember, és leszögezi, hogy a társaság által folytatott erőteljes környezeti nevelés ellenére is még gyerekcipőbe jár a szemléletváltás és sajnos nálunk még mindig sok hasznosítható dolog kerül a lerakóba.

Írta: Massay-Kiss Andrea