Egyre kevesebb a jegesmedve
Nagyjából 40 százalékkal csökkent a jegesmedvék száma a 21. század első évtizedében Alaszkában és Kanada sarkkörön túli területének északnyugati részén, a Beaufort-tenger déli részén.
Jegesmedve 2009. augusztus 23-án a Jeges-tengeren
Fotó: Patrick Kelley
Az amerikai földtani intézet (USGS) szakemberei által vezetett vizsgálat eredményei szerint a felnőtt példányok és a bocsok túlélési rátája különösen alacsony volt 2004 és 2006 között.
„A 2004 és 2007 között Alaszkában megfigyelt nyolcvan jegesmedvebocs közül mindössze kettő túléléséről tudunk” – mondta Jeff Bromaghin, az Ecological Applications című ökológiai szaklapban közölt tanulmány vezető szerzője.
A kifejlett példányok és a bocsok túlélési aránya 2007-ben kezdett javulni és a populáció nagyjából 900 egyednél stabilizálódott 2010-ben, a vizsgált időszak utolsó évében. Bromaghin azt mondja, ők sem tudják, hogy miért javult a túlélési ráta ebben az időszakban.
A túlélési arány csökkenésének oka lehet, hogy mind a nyári, mind a téli időszakban, nehezen tudnak fókákra vadászni a jegesmedvék. Néhányan ugyan kijönnek a partra a tengeri jégtől mentes őszi időszakban, ám az állatok többsége a tengeri jégen marad, messze a szárazföldtől, ahol kevés a fóka. A vékonyodó téli tengeri jég könnyen töredezik, ami megnehezíti a fókavadászatot.
A világon – az Északi-sarkvidéken – élő jegesmedvék számát 20-25 ezerre becsülik. A 19 populáció közül négy van hanyatlóban, öt stabilnak tekinthető, egy pedig növekvőben van. Kilenc populáció alakulásáról nincs elegendő adat.
Forrás: MTI
Így hat a klímaváltozás az esőkre és áradásokra
Először sikerült magyarázatot találni arra, hogy miként hat a klímaváltozás a párórás esők, illetve a több napon át tartó csapadékos időszakok eltérő időskálájú eseményeire, illetve az ezekkel járó áradásokra.
Mi okozta a Magyarország feletti éjszakai fényspirált?
Az eseményt tömegek észlelték szerte hazánkban.
Részleges napfogyatkozás lesz március 29-én
Az északnyugati országrészben élők számára jobban látható, a délkeleten élőknek elég kicsike mértékű lesz a fogyatkozás.
Megtalálhatták azt a becsapódást, amelyhez a kontinensek kialakulását kötik
A becsapódás a mai Ausztrália területén hagyott nyomokat, amelyek korát mintegy 3,5 milliárd évesnek becsülik a szakemberek.
Hármas égitestet találhatott a Hubble
A valószínűsített trió a Naprendszer külső régiójában, a Kuiper-övben kering, mintegy 6 milliárd kilométer távolságban.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
