Árvízvédelem, környezetvédelem, esztétikum

E három kritérium valósult meg a szolnoki Tisza-part árvízvédelmi rekonstrukciója során.

Fotó: Mészáros János/MTI
Ember és víz barátsága már több ezer éves. A folyópartok mentén kialakuló települések lakóinak, a víz áldása mellett, számolniuk kellett annak fenyegetésével is. A pusztítóárvizek ellen folyószabályozással és gátak építésével védekezett az ember. Ma egy árvízvédelmi beruházásnál a védelmi követelmények mellett más szempontokat is figyelembe kell venni.
2012-ben már olvashattak a szolnoki Tisza-part árvízvédelmi rekonstrukciójáról, mely hatással lehet az itt életteret találó élőlények sorsára. Mivel a munkálatok befejeződtek, most annak néztünk utána, hogy egy ilyen nagyszabású átépítés során mennyire volt összeegyeztethető a védelmi szempont a környezetvédelmi követelményekkel, valamint a nem elhanyagolható esztétikummal. A nagymérvű, összetett vállalkozás mozzanatairól Lovas Attilától a projektgazdától, a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatójától kaptam információt.
Fotó: Massay-Kiss Andrea
Elmondta, hogy a fejlesztések szükségességét a Közép-Tisza térségében 1999 óta gyakori árhullámok indokolták. Sokan emlékezhetnek még, hogy nem kis izgalmat okozott Szolnok városának a 2000-es árvíz, amikor 1041 centiméterrel tetőzött a Tisza. Ekkor másodpercenként 2610 köbméter víz hömpölygött a folyón és ez az árvízszint, a védelmi művekre akkor előírt magassági szintnél csak 20 centiméterrel maradt el. A 2006-ban és 2010-ben levonuló árhullámok megközelítették ezt a szintet, a töltések állaga jelentősen romlott, rövid időn belül megjelentek a csurgások, szivárgások és fakadóvizek.
A beruházás megvalósítására európai uniós pénzügyi források segítségével kerülhetett sor, a rekonstrukció 2,4 milliárd forintba került. A fejlesztés összesen 6 kilométer hosszan folyt, nem csak a városi szakaszon, hanem az iparterületeken is. A vállalkozás magába foglalta az új parapetfal kialakítását, a fővédvonal kiépítését, megerősítését és részben új nyomvonalra való áthelyezését. A megfelelő vízzárás érdekében a rézsűt terméskővel és betonnal fedték be, és a térszint alatt 3 méter mélységű résfalat alakítottak ki. A támfalat 60 centiméterrel kellett magasabbra építeni.
Környezetvédelmi kérdésekre terelve a szót, Lovas Attila megerősítette, hogy készültek a környezet érintettségére vonatkozó vizsgálatok. Kisebb munkaterületen dolgoztak a sétány menti gesztenyefasor védelme érdekében. Külön figyelmet szenteltek az itt élő fali gyík populációra. A munkaterület szomszédságában kialakítottak egy kődepóniát, mely átmeneti élőhelyül szolgált a kis hüllők számára. A töltésfejlesztésen túlmenően hullámvédő erdősávot telepítettek, ahol lehetséges volt.
Fotó: Massay-Kiss Andrea
Az építészeti-esztétikai nézőpont is alapvető volt és több összetevőből is áll. Fontos, hogy beleilleszkedjen a városképbe, fontos, hogy tetsszen, és ma már nem elhanyagolható, hogy az egészséges életforma igényeinek is megfeleljen, vagyis ami itt kialakul, az egyfajta tájba épített park legyen, motiváljon a természetes életmódra.
Nádudvari Gábor, a Projekt Koordinációs Önálló Csoport munkatársa elmondta, hogy a lakosság véleményét is kikérték, az igazgatóság honlapján közzétették és szavazásra bocsátották a látványterveket.
Fotó: Massay-Kiss Andrea
A sétány kiszélesítése lehetőséget adott egy kerékpárút kialakítására, így zavartalanul közlekedhetnek a sétálók és a kocogók is. A part mentén, két helyen, nagy lépcsős rézsűfal szolgál majd lelátóként a Tisza-parti rendezvényeken. A támfalban látványelem is helyet kapott: a szakemberek a jövő számára megmentettek egy 8 méter hosszú támfal szakaszt, mely 1934-től 2014-ig szolgálta a várost. És hogy ne feledjük, időnként a víz akar felülkerekedni, a város védőgátján, több helyen is táblák jelzik az egykori, fenyegető vízszinteket.