Kína új Nagy-csatornája

Több mint 1400 kilométert átszelő csatornák és csővezetékek kezdték meg 2014. december 12-én ontani Kína leghosszabb folyójának, a Jangcénak a vizét a szomjazó északi országrészbe.

A hosszú évek óta épülő cső- és csatornarendszer egy újabb, központi szakaszának elkészülte jelentős állomása az ország délről északra való „folyóeltérítési” programjának, amely az eddigi legnagyobb ilyen kísérlet Kínában, és az egyik legdrágább beruházás is egyben. Becsült költsége 500 milliárd jüan, vagyis 20 ezer milliárd forint.

A teljes csatornarendszer három nyomvonalon szállítja a szárazabb északi országrészbe a nagy kínai folyók vizét, a keleti útvonalon már tavaly óta áramlik az éltető víz Santung tartományba. A nyugati csatornahálózat kiépítése még nem kezdődött meg, a pénteken üzembe helyezett középső szakasz a közép-kínai Hupej tartományból, a Tancsiangkou víztározótól indul és 1432 kilométeren át vezet a fővárosig.

E szakasz 11 év alatt épült meg több mint 8000 milliárd forintnak megfelelő összegért, s létrehozása érdekében 330 ezer embert telepítettek át. A pénteken megindult víz várhatóan 15 nap alatt jut el Pekingbe és térségébe. E középső – és egyben központi – csatornarendszer évente 9,5 milliárd köbméter vizet lesz képes eljuttatni a száraz északi régiókba, köztük a Honanban, Hopejben, a fővárosban és Tiencsinben élő körülbelül százmilliós népességnek.

A pekingiek vízvezetékeibe évente több mint 1 milliárd köbméter víz érkezik majd, ez egyharmadát jelenti a több mint 21 milliós város éves fogyasztásának. A fővárosnak jelenleg 3,6 milliárd köbméter vízre van szüksége egy évben, de saját forrásból az elmúlt évtizedben 2,1 milliárd köbmétert tudott csak fedezni. A többit a föld mélyéből és a szomszédos tartományokból pótolják.

A föld alatti vízkészletek túlzott mértékű megcsapolása következtében a víz szintje 1998-hoz képest közel 13 méterrel visszaesett, a láncreakció a növényzet pusztulásához, földcsuszamlásokhoz vezettek. Egy erősebb szélvihar például az idén több mint ötezer fát döntött ki – s a szakemberek ezt is a megváltozott adottságok rovására írják. Úgy vélik, a Jangce vize ugyan sokat segít majd a fővárosiakon, csökkenti a környezetre háruló nyomást, de önmagában nem oldja meg a vízellátást. Pekingnek a Jangce folyó vízével történő ellátása a kínaiaknak több évtizedes álma, már Mao Ce-tung néhai kommunista vezető is beszélt róla.

Fotó:Ruikang / Dreamstime.com