A téli napforduló égboltja

Parádés naplementével búcsúzott tőlünk az ősz, ami után csillagászati értelemben is kezdetét veszi a tél.

A jeles időpont 2014-ben, december 22-én 0 óra 3 perckor következik be (világidőben számolva ez 21-én 23 óra 3 percet jelent), amellyel párhuzamosan 21-éről 22-ére virrad a leghosszabb éjszaka, és 22-ére esik a legrövidebb nappal. Hazánk földrajzi szélességére ekkor esnek be legkisebb szögben a napsugarak, amelyet, az idő előre haladtával, a nappalok hosszabbodása követ. Az év egyik, ha nem a legszebb naplementéjét élhettük át 20-án, amikor az összefüggő felhőzet alól, a horizont feletti keskeny sávban fedte fel magát központi csillagunk, vörösesre festve majdnem a teljes égboltot a veszprémi óváros tornyainak sziluettje felett.
A szürkület végén keleti irányban megjelennek a jellegzetes téli csillagképek, amelyek közül talán az Orion alakzata a legismertebb. A melléklet fotón bándi Essegvár felett figyelhetjük meg a szóban forgó konstelláció csillagait, ami Vadász vagy Kaszás néven is közismert. A felhőátvonulásokkal tarkított éjszakán, a látóhatáron feltűnt az égbolt Nap utáni legfényesebb csillaga, a Sirius is, amelyet a kép bal oldalán a Procyon követ. Az említett két égitest az Orion alfájával együtt alkotja a Nagy Téli Háromszöget.
Írta és fényképezte: Ladányi Tamás – www.astrophoto.hu