Új energia: palagáz?
Valóban megoldás lehet Európa energiagondjaira?
Az észak-lengyelországi Milowo közelében 2014 májusában kezdték el a próbafúrásokat, palagázt keresve.
Fotó: Profimedia
Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) 2014 év végén nyilvánosságra hozott dokumentumában leírtak szerint a palagáz nem csodaszer Európa energiagondjainak megoldására. Az mta.hu által megkérdezett kutatók is hasonlóan vélekednek, és felhívták a figyelmet a feltáratlan készletek, a csökkenő kőolajár, valamint a környezetvédelmi aggályok okozta bizonytalanságra is.
A palagáz nagyrészt metánból álló, nem hagyományos módon előforduló földgáz egyik formája, mélyen az alapkőzet pórusaiba zárva, geológiai pala-alakzatok apró üregeiben található. A pala nem vízáteresztő, ez megnehezíti kitermelést, erre az ún. rétegrepesztéses eljárást alkalmazzák.
„Tudományos vagy műszaki okok nem indokolják a palagáz hidraulikus repesztéssel történő feltárásának vagy kitermelésének betiltását” – olvasható az EASAC dokumentumában. A testület ugyanakkor figyelmeztet rá, hogy a palagáz az egyre korszerűbb technológia ellenére sem fogja megoldani a kontinens energiagondjait, sőt a globális felmelegedésért felelős üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenése sem várható a palagáztól.
Pápay József olaj- és gázmérnök, akadémikus szerint az energiaforrások diverzifikációjára tett kísérletek érthetőek, hiszen az úgynevezett konvencionális szénhidrogének – kőolaj, földgáz – mennyisége véges. „Egyes becslések szerint, az Egyesült Államok – mint legnagyobb felhasználó – igazolt konvencionális készletei kőolajból 8, földgázból 12 esztendőre elegendőek, a jelenlegi fogyasztás mellett”. Az akadémikus elmondása szerint a palagáz kitermelése során a legalább ezer méter mélyre lefúrt központi járatból vízszintes furatok ágaznak szét, majd a beléjük pumpált vegyszeres vízzel repesztik szét a palarétegeket (nem konvencionális tárolókőzet), jól bevált, biztonságos technológia. Az előírások szigorú betartása mellett nem kell tartani környezetszennyezéstől. Ezzel a véleménnyel alapvetően egyetért Vida Gábor biológus, akadémikus is, de felhívta a figyelmet, hogy nem mindig lehet pontosan tudni, milyen vegyszereket használtak a feltárásnál. „Az egyik ilyen a poliakrilamid. Ez önmagában valóban nem veszélyes. Ha viszont alkotóelemeire bomlik, akkor akrilamidként már ismert neurotoxin, vagyis idegméreg. New York államban például ezért be is tiltották a használatát – mondta az akadémikus –. Tették ezt annak ellenére, hogy a lebomlás lehetősége vitatott, és ha be is következne, akkor sem veszélyeztetné az ivóvízbázist, mivel a lelőhelyek ezer méternél is mélyebben fekszenek.”
A másik környezetvédelmi aggály oka a kitermelés során elszökő metán. Az Egyesült Államoknak azon részein, ahol intenzív palagázbányászat folyik, megemelkedett a metánszint, aminek egyértelműen a kitermelés az oka. Ezért hangsúlyozta említett állásfoglalásában az EASAC is: csak akkor jelenthető ki, hogy a palagáz bányászata csökkentheti az üvegházhatású gázok által okozott globális felmelegedést, ha a metánkibocsátás a repesztés minden szakaszában megakadályozható – a fúrás megkezdésétől a kitermelési szakaszon át a kút lezárását követő időszakig (miként ez Európa-szerte már normává vált).
A környezetvédelmi szempontok mellett a gazdaságossággal kapcsolatban is számos kérdést fogalmaznak meg a szakértők. „Az Egyesült Államokban több tízezer négyzetkilométernyi, gyakran rendkívül ritkán lakott területen százezres kútállomány található. A sűrűn lakott Európában ehhez képest még a palagázkincs pontos nagyságát sem ismerjük” – emelte ki Pápay József. Mint hozzátette, ráadásul a palagázlelőhelyek feltárásában talán leginkább élen járó Lengyelországban is eddig 50 fúrásból csupán egy bizonyult gazdaságosnak. „A palagázzal kapcsolatos kezdeti eufória Lengyelországban már el is múlt” – hangsúlyozta Weiner Csaba, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa. Mint említette: „a tengerentúli geológiai adottságokhoz, társadalmi és gazdasági feltételekhez, szabályozási és környezetvédelmi előírásokhoz képest eltérő környezetben az adott (külföldi) társaságok döntenek arról, hogy belefognak-e a kutatásba, az érintett államokban megvannak-e egyáltalán ennek feltételei. Ráadásul a csökkenő kőolajárak hatással vannak a konvencionális földgáz árára is. Az olajtermékárakhoz kötött, hosszú távú ellátási szerződések nyomán a csökkenő olajárak begyűrűznek az import gáz árába, ami szintén csökken. Ezek a folyamatok még inkább kétségessé teszik e beruházások gazdaságosságát.” Az előbbiekhez Weiner Csaba hozzáteszi: „Az ellátás biztonsága szempontjából pedig régiónkban az ár meghatározó tényező.”
Vida Gábor szerint még az Egyesült Államokban is sok helyen ráfizetéssel jutnak a palagázhoz. Az új lelőhelyek feltárását pedig egy, a közelmúltban a Nature-ben megjelent tanulmány is gazdaságtalannak nevezte. Az akadémikus úgy véli: a palagázzal kapcsolatban Magyarország feladata annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy milyen lesz a kereslet-kínálat, illetve annak felmérése, hogy az Európai Unión belüli szén-dioxid-kibocsátás Magyarországra jutó kvótáját nem lépjük-e át, ha a lehetséges energiaforrások közül a palagázt a jövőben nagyobb arányban vesszük igénybe.