Szemétszedésből kaland!

Fotó: Természetfilm.hu

2013-ban összefogott néhány természetfilmes, fotós, művész, természettudós, hogy szembeszálljon a Felső-Tiszát elborító PET palack áradattal. A folyó menti lakosokat is maguk mellé állították. Tették mindezt úgy, hogy közben jól érezték magukat, mosolyt csaltak a helybéliek arcára, miközben a hulladékból hajókat építettek és nekivágtak a folyónak, hogy még több szemetet szedjenek ki belőle, a kamera pedig mindent rögzített, és film is lett belőle.

A történet azonban a film elkészülte után is folytatódott. A baráti körben indult kaland mára tömegeket megmozgató eseménnyé nőtte ki magát.

Grafika: Vidos Erik

„Nemrégiben kézhez kaptam egy amolyan térkép-félét – meséli a film kezdő képkockáin Varga Livius zenész – Elindultam, abban a reményben, hogy megértem, mit akar tőlem a folyó. Utazásom magasan a Kárpátokban, a Tisza forrásvidékén vette kezdetét. Láttam, milyennek születik ez a folyó: tisztának, frissnek, ihatónak. Aztán a Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyásánál azt is láttam, mit csinálunk belőle. Ezer meg ezer üzenet a palackban. És mindegyik ugyanarról szól: a Tisza bajban van…”.

A Tiszából kiszedett szemetet a PET kalózok minden este a part egy előre megbeszélt pontjára helyezik, innen bekerül az újrahasznosítóba.
Fotó: Magyar Csaba, Természetfilm.hu

Már néhány, a vízben úszkáló, vagy partra vetődött műanyag palack is képes elcsúfítani a legszebb folyópartot is, de a filmben megjelenő képek láttán mindenki elszörnyed. A Felső-Tiszán áradáskor tragikus a helyzet: a part mentén élők évről évre tapasztalják, hogy esetenként a szemétborítottság meghaladja a 80 százalékot is, azaz a Tisza felszínének kevesebb mint 1/5-e látszik csupán. Ezzel szembesült Molnár Attila Dávid természetfilmes, a PET Kupa ötletgazdája is még 2006-ban. Zöldár idején partifecskéket filmezett Tokajtól északra, Európa legnagyobb egybefüggő partifecske telepén: „A fecskék filmezése közben láttam, hogy jön a vízen rengeteg pillepalack – az ott élőknek teljesen megszokott. A helybélieknek a 2000-es ciánkatasztrófa okozta károk után a műanyagszennyezés csupán csúf látvány. Bennem viszont folyamatosan kattogott, hogy ezzel valamit kellene csinálni. A Tiszát óvni kellene! Majd egyszer egyik barátom említette, hogy néhányan PET hajóra szálltak és egy hetet töltöttek a Tiszán. Kifaggattam, mit is csináltak, és már tudtam, hogy nekem is ezt kell tennem!”

Egy dokumentumfilmes gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy döntenie kell: Csupán megörökítse a látottakat és így jutassa el az üzenetét minél több emberhez, vagy cselekedjen is? A Természetfilm.hu tagjai nem sokat gondolkodtak: felgyűrték az ingujjukat és tettekre szánták el magukat! Először ladikokban ülve halászták ki a PET palackokat a Tiszából, majd gumicsizmát húzva az ártéri erdőkbe indultak. Itt szembesültek azzal, hogy a szennyezés sokkal súlyosabb, mint gondolták: „Amint az ember kilép a partra, ropog a lába alatt a műanyag. Néhol öt-hat méter magas hulladékhegyek vannak” – meséli Attila.

Vannak olyan helyek is, ahol a PET palackok már beépültek a folyó által lerakott rétegsorba. Míg általában, az áradások alkalmával a finomszemcsés ártéri üledékek között egy-egy durvább szemcsés, homokos réteg rakódik le, addig a Tisza mentén itt-ott az agyagos, mocsári üledékek között a rétegekbe rendeződő PET palackok jelzik az árvizek idejét. Bár a hivatalos földtörténeti korskálában az antropocén kor, azaz az „ember kora” még nem szerepel, a geológusok egy része régóta használja ezt az új földtörténeti kort. Ezzel próbálják hangsúlyozni, hogy az ember jelentős hatást gyakorol a környezetére a földi szférákban végzett tevékenységével. A kutatók jelenleg is vitáznak azon, hogy az „ember kora” vajon felvehető-e a földtörténeti korok közé. Az egyik kulcskérdés, hogy az emberi tevékenység által okozott változások vajon megjelennek-e az üledékekben? Ez itt, a Felső-Tisza árterén nem kérdés!

A jándi szigetet több méter vastag szemét borítja
Fotó: Magyar Csaba, Természetfilm.hu

Az egyik legsúlyosabban szennyezett terület a Vásárosnamény közelében lévő jándi sziget, ahol kilométereken át hegyekben áll a szemét. Több tízezer, nagyrészt Ukrajnából és Romániából érkezett, kisebb részt hazánk területén forgalmazott palack halmozódott fel az évtizedek folyamán és halmozódik még ma is. Itt kapták a természetfilmesek az első segítséget: Kárpátaljáról és Vásárosnaményből érkezett fiatalok szálltak be a palackgyűjtésbe. A Vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium diákjai Toldi Zoltán vezetésével érkeztek. A tanár úr 2000 óta szervez hulladékgyűjtési akciókat a Tisza mentén: „Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a PET Kupát, ötletes, elsőre ugyan kissé meghökkentő, de éppen ezzel kelti fel a figyelmet. Nagyon népszerű a diákok körében, és bár hajót még nem építettek, de nagyon élvezik, hogy segíthetnek a palackok gyűjtésében. Fontos, hogy tudatosítsuk az emberekben, hogy ezek a hajók csupa olyan dologból épülnek, amit mások már kidobtak. Nem biztos, hogy amire éppen nincs szükségünk, az már mind szemét!”

A környék egy kis falujában, Zsurkon sem csupán szemétként kezelik a PET palackot: „Hátrányos helyzetű település vagyunk, sem a lakosoknak, sem a településnek nincsen sok pénze – kezdi Pócsikné Vakula Ágnes, a falu vezetője –, éppen ezért, amikor polgármester lettem, elindítottam A PET palacktól a gyermekmosolyig nevű programunkat: óvónőkkel és a szülői munkaközösség tagjaival elkezdtünk műanyag palackokat gyűjteni. Minden hónap első péntekén összeszedjük és elszállítjuk ezeket. A kapott pénzből jutottak el a gyerekek már például Tokajba egy hajókirándulásra.” Ilyen szemlélettel könnyen azonosultak a PET kalózok céljaival és lelkesen segítik őket.

Nagy Máté hajójával, a CsakPET-tel, amely a világ első olyan palack hajója, amelynél a rögzítő anyag is PET palackból készült.
Fotó: Szabóné Széles Erzsébet, Kissné Szabó Csilla

A verseny előtt már hónapokkal korábban elkezdődik a felkészülés, meséli tovább Attila: „A hajók nem csak a Tiszából kiszedett szemétből épülnek, hanem a Tisza menti falvakban szelektíven gyűjtött palackokból is. Ezt hívjuk Add kölcsön a PET palackod! kampánynak. Ebben a zsurkiak élen járnak. Tudják, hogy minden egyes palackból, amit hajóépítésre adnak, még több Tiszából kiszedett palack lesz. Egy hajó körülbelül ezer palackból épül, és utána még háromszor annyit szed ki a Tiszából.”

A verseny ugyanis nem csak abból áll, hogy ki ér le a legrövidebb idő alatt Tivadartól Cigándig, a pontok, vagy ahogy PET Kupásan nevezik, a Kupa(k)ok számát nagyban befolyásolja a Tiszából kiszedett PET palackok mennyisége is! Mindezt pontosan rögzíti a PET Kupa szabályzata, amiből a versenyben részt vevő PET kalózokra leselkedő veszély is kiolvasható, hisz a munka mellett a játék is szerepet kap: „A Kupa(k)okat a hajóknak biztos helyen kell tárolni, a Kalóz napon pedig meg kell óvniuk az ellenséges kalózoktól. A Kupa(k)ok számát a célba érés után a PET Kalauz és a PET Mester hitelesíti, majd ezek alapján hirdeti ki a győztest, a PET Kupa nyertesét.”

A PETKÁNY (plastic rattus) és legénysége: Tóth Zsolt Marcell, Mátyás Attila és Kotányi Gábor.
Fotó: Magyar Csaba, Természetfilm.hu

A hajókat a verseny kezdetén építik a résztvevő csapatok a Felső-Tisza partján. Csupán pár feltételnek kell eleget tenniük: úszóképességüket csak újrahasznosított PET palackok adhatják, meghajtásuk kizárólag megújuló energiával (pedál, lapát, vitorla, stb.) történhet és az újonnan vásárolható rögzítő-ragasztóanyagok kivételével csak használt / kidobott / újrahasznosított alkatrészekből épülhet a jármű. „Amikor először hallottunk arról, mit is terveznek – emlékszik vissza Zsurk polgármesterasszonya – el sem tudtuk képzelni, hogy fognak ezek a hajók úszni. Az itteni ember ilyet még sose látott. Hogy lehet egy ilyet egyáltalán megépíteni?” Tényleg, hogyan? „PET hajót ezerféleképp lehet építeni – meséli Attila – a csapatok is több módszert alkalmaznak és még soha egyik hajónk sem süllyedt el, a PET palack nagyon megbízható.” Gyenes Károly természetfilmes, a CsiPet-Bull hajó legénységének egyik tagja így emlékszik a kezdetekre: „Az alapkoncepciónk nagyon egyszerű volt: Építsünk egy olyan hajót, ami úszik a vízen.” Kalóztársa, Vidos Erik grafikus így folytatja: „Valójában már egy-két hónappal az indulás előtt törtük a fejünket, és sikerült egy olyan konstrukciót megálmodni, amit nem tudtunk megépíteni. De a második próbálkozás már jobban sikerült: a katamarán testű szeméthajónkat végül evezővel prímán elhajtottuk. Engem főként az motivált, hogy mennyi mindent lehet a szemétből kihozni: erre a legjobb példa az építés utolsó éjszakáján a parti kocsma mögött guberált, kissé fakó jégkrémes tábla volt, ami kettőbe hajtva pont megfelelt a hajó kormánylapátjának.”

Voltak azonban, akik többet akartak: „Arra törekedtünk, hogy a lehető legtöbb gyártótól, a legtöbb fajta pillepalackból épüljön a hajónk. Nem elégedtünk meg egyetlen típussal!” – meséli Tóth Zsolt Marcell, a Természetfilm.hu társalapítója, a Petkány (plastic rattus) legénységéből. És a Tisza ebben a segítségükre is volt! Az ártéren még cseh és skandináv palackokat is találtak a lelkes környezetvédők, persze a legtöbb az ukrán és a román volt. Ebben a két országban, ezen a területen nincs szervezett hulladékkezelés, a fogyasztási szokások megváltozásával azonban egyre több a hulladék. A háztartási szemetet az árterekre rakják le és a folyó ezek nagy részét magával ragadja az áradáskor, átszállítja a határon és az alsóbb szakaszokon lerakja az ártéri erdőkben, a homokpadok, szigetek partjain.

A PET Kupáról szóló filmsorozat rendezője, Tóth Zsolt Marcell felfújható kajakjából gyűjtötte a szemetet, PET hajójuk, a PETKÁNY ugyanis túl nagy volt ahhoz, hogy partközelben manőverezzenek vele.
Fotó: Magyar Csaba, Természetfilm.hu

Az olyan gócpontok, mint például a jándi sziget időzített bombák: az áradásokkor ugyanis a palackokat újra hátára veszi a víz és lejjebb viszi. „Ha most elmennénk a jándi szigetre nem látnánk annyi palackot – mondja Toldi Zoltán tanár úr, aki a gimnázium Természetbarát Diákkörével gyakran jár ide szemetet szedni – de ez csak azért van, mert idén nem volt olyan magas az árhullám és a palackokat a Tisza egészen Záhonyig levitte.” A 2015-ös PET Kupának már nem csak a palackok gyűjtése a célja, hanem a nagyobb szennyezettségű helyek pontos felmérése is, folytatja Molnár Attila Dávid: „Egy térképre visszük fel majd a hatalmas PET kupacok, szigetek kiterjedését és magasságát. Ezek az adatok mindenki számára elérhetőek lesznek. Ebben a munkában is számítunk a helyiek segítségére: összeállítunk egy űrlapot, ezt kitöltve bárki be tudja jelenteni az ilyen helyeket a saját lakókörnyezetéből, a Tisza mentén. Az a célunk, hogy két éven belül nagyon pontosan tudjuk, hogy hol vannak a legmasszívabb lerakatok. Ugyanis, ha megkezdődik a szennyezés felszámolása, akkor érdemes lesz ezekkel a helyekkel kezdeni majd.”

Cigándon népviseletbe öltözött helyiek házi süteményekkel fogadják a megfáradt PET flottát.
Fotó: Magyar Csaba, Természetfilm.hu

A Felső-Tisza menti kis falvak lakosai eleinte gyanakodva figyelték a természetfilmesek ténykedését: „A helybéliek első reflexe az volt, hogy itt jönnek az okosok, akik meg akarják mondani, hogy mit hogy kell csinálni – emlékszik vissza Attila az első reakciókra –, de szerencsére nagyon hamar megértették, hogy mi nem oktatni jövünk, hanem velük együtt szeretnénk tenni valamit. A falvak lakói ma már szeretettel várnak minket. Lejönnek a Tisza-partra, fogadják a PET kalózokat, sokszor meg is vendégelnek minket saját készítésű étellel-itallal.”

„Zsurk, egy nagyon pici település” – veszi át a szót Pócsikné Vakula Ágnes – mindennek örülünk, bármivel is keresnek meg minket. Már az első PET Kupán is az egyik fogadóállomás voltunk. Egy dallal vártuk a PET flottát: „PET csónakom ring a Tisza vízén…” énekelte a kórus selyemkendőt lobogtatva a Tisza-parton.” A PET kalózok sem érkeztek azonban üres kézzel: pillepalackokból készült hangszerekkel zenéltek, a falu híres református templomában előadásokat tartottak, a következő évben pedig levetítették az I. PET Kupáról készült filmet. „Nagyon tetszett mindenkinek – folytatja a polgármester – büszkék voltunk, hogy szerepeltünk benne. Az időseknek bizony könnyes lett a szemük.”

A 2014-es II. PET Kupa győztese, a Vásárosnaményt képviselő Tisz(t)a PET legénysége: Dr. Pataki Piroska, Baghyné Vaszily Marianna, Balogh Eszter, Vargáné Kopócs Valéria, ifj. Haklik Sándor, Fehér Szilárd, Molnár Gábor, Vaska Péter.
Fotó: Szabóné Széles Erzsébet, Kissné Szabó Csilla

A települések lakói időközben a versenyhez is kedvet kaptak: elkezdtek saját hajókat építeni! 2014-ben, a II. PET Kupán indult az első olyan hajó, amely egy városhoz, Vásárosnaményhez volt köthető. Idén pedig már három település is indít egy-egy egységet: Cigánd, Vásárosnamény és Zsurk.

„A zsurki hajó egy fiatalember, Mező Gábor vezetésével épül. – meséli a polgármesterasszony – Tavaly már tervezett egy PET palackból készült autót, ami nagy sikert aratott a verseny rendezői és résztvevői körében. Nagyon csodálkoztam, amikor megláttam, mert egy visszahúzódó gyereknek ismertem meg. Nem is gondolná az ember, hogy egy rendezvénnyel egy ilyen kincset tudunk a felszínre hozni.”

Ma már azonban nem csupán a verseny által érintett városok érzik magukénak a rendezvényt! Több cég is a kezdeményezés mögé állt, és idén sokan közülük saját hajóval indulnak. A szervezők kiemelt figyelmet szentelnek annak, hogy a verseny végén maguk a hajók és a hajók által összegyűjtött szemét, ténylegesen szétválogatva kerüljön újrafelhasználásra. Cigándon ugyanis, nem csak a frissen sütött rétessel felpakolt, népviseletbe öltözött lakosok várják a PET flottát, hanem a motoros fűrészek is, amelyekkel feldarabolják a hajókat és maradványaikat újrahasznosítják. A verseny 2015-ös védnöke Vereckei Ákos olimpiai bajnok kajakozó, de újra ott lesz az indulók között Méder Áron vitorlázó, a tavalyi verseny PET Mestere, aki idén olyan PET hajóval indul, amivel Cigánd után tovább folytatja útját és egészen a Dunáig lehajózik.

PET-hajó-temető
Fotó: Magyar Csaba, Természetfilm.hu

A PET Kupa szervezői tervezik a rendezvény kiterjesztését a Tisza más szakaszaira, sőt mellékfolyóira is, például a Körösökre. „A legfőbb előrelépés azonban egy nemzetközi összefogás lenne román és ukrán hajóval és ottani civil együttműködő partnerekkel” – mondja Attila. „Nagyon lassú folyamat ez – veszi át a szót Toldi Zoltán – én már 30 éve harcolok a tisztább környezetért, és azt látom, hogy az embereket egy-egy ilyen akció meghökkenti, meghatja, de utána minden megy tovább ugyanúgy. A társadalomnak kellene alapvetően megváltoznia! Csak a fiatalok, az idősebbek közül pedig a nagyon elkötelezettek vesznek részt aktívan ezekben a mozgalmakban, ám ők nem a nagy többség.”

Fotó: Természetfilm.hu

A természetben egy PET palack körülbelül 200 év alatt bomlik le. Hazánkban évente csaknem 1,5 milliárd pillepalack kerül forgalomba, ez körülbelül 50-60000 tonna műanyag hulladékot jelent, körülbelül 150 palackot fejenként és egyes becslések szerint a mennyiségi növekedés még ma is elérheti az évi 15 százalékot. A világon a palackok 80 százaléka szeméttelepeken landol és nem az újrahasznosítóban. A statisztikák azt mutatják, hogy egy európai átlagpolgár csupán 100-200 métert hajlandó megtenni kezében a szelektálásra szánt szemetes zacskóval. Idehaza a forgalomba kerülő palackok 15-20 százalékát gyűjtjük szelektíven és csupán 7-8 százaléka hasznosul újra.

Egy ennyi embert megmozgató rendezvény megszervezése sem kis feladat! Az I. PET Kupán még csak négy hajó indult, de a logisztikai háttér biztosítása már akkor is komoly kihívás volt. Brinner Zoltán, a Temészetfilm.hu gyártásvezetője, stúdióvezetője így emlékszik vissza: „A munka kemény volt, hiszen Bilek Feri kollégám segítségével, kettőnknek kellett egy héten át a csapat szállását és étkezését biztosítani, kapcsolatot tartani az érintett önkormányzatokkal, a forgató stábokat koordinálni. A legnagyobb kihívást azonban az utolsó nap jelentette, amikor fáradtan, pihenésre vágyva, egy hirtelen jött probléma miatt még aznap éjjel meg kellett szervezni a forgató technika lebontását, elszállítását. Mindezt a sötét, sáros Tisza-parton, miközben a többiek már bőszen szórakoztak. De ez egy ilyen szakma: elsőként érkezel, utolsóként távozol!” Az idei verseny még nagyobb feladat lesz, hiszen az eddigi legnagyobb létszámú legénységet kell majd koordinálni.

A szervezők nagyon ügyelnek a biztonságra is. Kiemelt hangsúlyt fektetnek arra, hogy a hatóságok mindenről előre tudjanak: az útvonalról, a résztvevők számáról, a hajók felépítéséről. A pár nap alatt felépített hajók a hajózási hatóság engedélyével rendelkeznek, a vízimentők pedig egy lakóhajóval követik a PET flottát. Az I. PET Kupán, azon a hajón volt a filmes stáb bázisa is: „Itt állítottuk fel induláskor a napelemeinket, amik két 100Ah-s akkumulátort töltöttek napközben, hogy éjszaka is megújuló energiával tudjuk tölteni a kameráink akkumulátorát – meséli Magyar Csaba, a Természetfilm.hu IT menedzsere – Két operatőr és egy hangmérnök termelte a napi átlag 100 GB nyersanyagot, aminek a biztonságos (duplikált) mentéséről kellett gondoskodnom minden nap végén. És persze a megkapott lemerült akkumulátorokat is feltöltve kellett visszaadnom reggel. Ez idő alatt nem sok idő jutott alvásra, de megérte, remek élmény volt, remek társaságban!”

Varga Livius PET Kalauz átadja a verseny fődíját, az újrafelhasznált palackokból készült nyereményt,  Molnár Attila Dávidnak, az I. PET Kupa győztesének, a CsakPET csapat képviselőjének.
Fotó: Magyar Csaba, Természetfilm.hu

PET palackokból hajót építeni nem újdonság! A világon sokfelé megtették már. Sőt, szeméthajó versenyek is léteznek, melyek során az összetákolt hajókkal pár 100 métert kell megtenni. Ám ilyen, hogy a hajókat a természetből összegyűjtött, környezetszennyező PET palack szemétből építsék és rajtuk utazva még több hulladékot összeszedjenek, ilyen verseny nincs több a világon! Ez azonban több mint verseny, összehozza a környék lakosait egy cél érdekében, és immár három éve tettekkel hívja föl a figyelmet a környezet védelmére.