Modern Noé bárkája

„Sok faj még azelőtt ki fog halni, hogy tudomást szereznénk a létezéséről. A Frozen Ark célja, hogy megtalálja és megőrizze a DNS-üket és a sejtjeiket a következő nemzedékek számára, mielőtt még túl késő lenne” – magyarázta John Armour, a projektet befogadó angliai Nottinghami Egyetem tanára.

A tíz évvel ezelőtt egy brit tudós házaspár, a 2014-ben elhunyt Bryan Clarke és felesége, Ann által elindított Frozen Ark hálózatnak jelenleg világszerte 22 partnere van: állatkertek, kutatóintézetek és egyetemek, amelyek 5500 fajhoz tartozó 48 ezer mintát gyűjtöttek össze.

Fehérhomlokú barnamaki (Eulemur albifrons)
Fotó: Joel Sartore Photo Ark

Nottinghamben 705 mintát őriznek, közöttük a szibériai tigris és az amuri párduc sejtjeit, ezeket úgynevezett FTA gyorselemző edényekben szobahőmérsékleten, illetve fagyasztóban -80 Celsius-fokos hőmérsékleten tárolják.

A Frozen Ark egyik munkatársa, Ed Louis professzor elmondta, hogy sokan ellenzik a programot, legjobban az állatvédők, akik szerint minden erőfeszítést a veszélyeztetett fajok megóvására kellene fordítani. Mi nem az ő tevékenységüket akarjuk felváltani, hanem „biztonsági mentést” adni nekik egy faj kihalásának esetére – tette hozzá.

A modern Noé bárkája ötletét Clarke professzor egy kistermetű tahiti endemikus csigafajtól, a partulától kapta, amelynek kihalását a természetben egy másik, húsevő csigafaj okozta, amit eredetileg egy másik haslábú túlzott elszaporodása miatt telepítettek be.

Partula csigákat laboratóriumban összegyűjtve, majd a világ különböző állatkertjeibe elküldve Clarke professzornak sikerült megmentenie a fajt, amelynek a természetbe történt visszatelepítését szintén tesztelték. Ann Clarke különösen fontosnak nevezte a gerinctelen állatok megmentését, amelyek létfontosságúak a Földön: ők végzik el a beporzást, pusztítják el a káros rovarok egy részét, szűrik a vizet és táplálják a talajt. A partulához hasonlóan számos populáció hanyatlásnak indult, és olyan tempóban pusztulnak, hogy a tudósok a hatodik nagy kihalási hullámról beszélnek. A legutóbbi a dinoszauruszoké volt, 65 millió évvel ezelőtt.

Az emberi tevékenység és az általános felmelegedés hatása különösen drámai az óceánokban. Előrejelzések szerint a tengeri fajok 25 százalékának élőhelyéül szolgáló korallzátonyok 2050-ig elpusztulhatnak. A Természetvédelmi Világszövetség (IUNC) szerint a kétéltűek mintegy 41, az emlősök 26 százalékát fenyegeti kihalás.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben látható mintegy kilencszáz faj közül száznál is több fotója került fel a Photo Ark (Fotóbárka) fedélzetére. A képeket Sartore, a National Geographic neves fotográfusa készítette. E fajok egy része olyan ritkaság, amely csak kevés Állatkertben látható, s amelyek esetében Budapest volt a legalkalmasabb helyszín a felvételek elkészítésére. Kiváltképp ilyen a mhorr gazella (Gazella dama), hiszen ez a patás a természetből már teljesen kipusztult, a mi Állatkertünkben azonban rendszeresen szaporodik, s így Joel Sartore az egyik fiatal, növendék állatot is lencsevégre kaphatta.

A National Geographic magazin 2015. novemberi számában, Joel Sartore Photo Ark fotóival illusztrál írást olvashatnak arról, hogyan érinti a klímaváltozás az élőlényeket.