Klímacsúcson

Ürge-Vorsatz Diána
Fotó: Sárosi Zoltán

A megvalósítást nehezíti, hogy a tárgyalók sem országonkénti kvótát, sem büntetési tételeket nem helyeztek kilátásba.

ÓRIÁSI SIKERKÉNT ÜNNEPLI A VILÁG A DECEMBER 12-ÉN ZÁRULT PÁRIZSI KLÍMACSÚCSOT, A GLOBÁLIS FÖLMELEGEDÉS „JÓVAL KÉT CELSIUS-FOK ALATT” TARTÁSÁRÓL SZÓLÓ MEGÁLLAPODÁST.
Az 1997-es kiotói egyezmény majdnem elvérzett: az Egyesült Államok nem, Oroszország is csak az utolsó percben fogadta el. Ezúttal más a helyzet: a klímacélokat korábban elutasító világhatalmak – az Egyesült Államok mellett például a légszennyezettséggel és az ivóvízellátás akadozásával küzdő Kína – szemléletében nagy a fordulat. Másrészt zseniális megoldás született arra, hogy szükség esetén miként kerülheti meg Barack Obama elnök az amerikai szenátust. Miután az egyezmény tizenkét oldalas függelékként szerepel a dokumentumban, elfogadásához nem kell a szenátus jóváhagyása. Látva a megegyezés hatalmas támogatottságát, magam is optimista vagyok.

A KLÍMAKUTATÓK TÖBBSÉGE SZERINT A FÖLMELEGEDÉS 1,5 CELSIUS-FOKOS PLAFONJA ALIGHA TARTHATÓ.
A tengerszint-emelkedéstől leginkább fenyegetett ország küldöttei így érveltek, miért nem elegendő a 2 Celsius-fokos plafon: „Senki nem gondolja komolyan, hogy mondjuk a Marshall-szigetek aláírna egy olyan egyezményt, amely a tengerszint jelentős emelkedése esetén az évszázad végére a halálos ítéletével lenne egyenlő…!” Az 1,5 fokos plafonnal viszont az éghajlatváltozás következményei által leginkább sújtott afrikai és ázsiai országok is egyetértettek. Történelmi jelentőségű, ráadásul az előzmények ismeretében meglepő fejlemény, hogy az Egyesült Államok is fölkarolta a kezdeményezést. Ami az 1,5 fokos plafont illeti, az Éghajlat-változási Kormányközi Testületben (IPCC) dolgozók többsége szerint ez a vonat már elment, bár én ebben is derűlátóbb vagyok. Nem ez lenne az első eset, amikor a szakemberek a megfelelő politikai akarat súlya alatt találják meg a szükséges eszközöket.

MENNYI ERRE AZ ESÉLY ÚGY, HOGY A PÁRIZSI MEGÁLLAPODÁS A VÁLLALÁSOK EGYÉRTELMŰSÍTÉSE HELYETT INKÁBB ÖNKÉNTES CÉLKITŰZÉSEKET VÁR?
Az előre kiosztott kötelezettségeknek mindig voltak a megállapodás ellehetetlenítésére is képes ellenzői. Ami az önkéntességet illeti, a félelem nem alaptalan, a már benyújtott vállalásokkal nemhogy az 1,5, de a 2 fokos cél eléréséhez sem elegendő. Most azonban nem azt kell néznünk, hogy félig üres vagy félig teli, hanem azt, hogy egyáltalán végre lett pohár. Lesz mibe tölteni a következő években.

A VÉGLEGES SZÖVEGBŐL KIKERÜLT, HOGY LEGYEN BÜNTETHETŐ, AKI MEGSZEGI VÁLLALT KÖTELEZETTSÉGÉT. MILYEN GARANCIA VAN ÍGY ARRA, HOGY KI-KI BETARTJA MAJD A VÁLLALÁSÁT? Fölmerült, hogy nemzetközi klímabíróságot állítunk föl, de az ötlet elvérzett. Kérdés, egyáltalán milyen szankciókat lehetett volna bevezetni. A vállalás bekerül az aláíró nemzet jogrendjébe, tehát kötelező érvényű lesz. Az elért eredményeket ötévente felülvizsgálják és nyilvánosságra hozzák, így kínos lesz, ha valaki nem tartja be az ígéretét.

INDIA ÉS BRAZÍLIA KÉPVISELŐI MÁRIS AZT MONDOGATJÁK, HOGY A CÉLOK BETARTÁSÁHOZ NEKIK KEVÉS LESZ AZ ÉVI 100 MILLIÁRD DOLLÁRNYI TÁMOGATÁS.
Az elvi célokat illetően azok sem fanyalogtak, akik a legtöbbet fizetik majd. Más kérdés, hogy a feltörekvő gazdaságú országok zöme követelőző állásponton volt. A csillagászati támogatást hosszú távra kérték, a folyósításra többlépcsős biztosítékokat szerettek volna. Még az elszámoltathatóság ellen is mondvacsinált kifogásokkal éltek. A francia levezető elnökség fantasztikusan kezelte a fennakadást: a megegyezésbe bele tudta foglaltani az átfogó monitoringrendszer létrehozását.

A POLITIKAI MANŐVEREZÉSTŐL SEM MENTES IPCC-BELI MUNKA ÁLL KÖZELEBB ÖNHÖZ, AVAGY A TUDOMÁNYOS KUTATÁS?
Az IPCC-ben a Közép-európai Egyetem Környezetvédelmi Tanszékének professzoraként veszek részt. Mindkét munkám nemzetközi színtéren zajlik, a CEU nagyjából ezer diákja közel száz országból érkezik Budapestre. Nem érzem, hogy az IPCC működését jelentősen befolyásolná a politika, éppen ellenkezőleg: a jelentéseinknek kell megszólítaniuk a kormányokat. A tudományos munka csak jobb lesz attól, ha a valódi döntéshozóknak készül: nagyobb az esély, hogy kiderül belőle, mi valójában a legégetőbb, a legfontosabb.

MÁS EGYENJOGÚSÁGI TÖREKVÉSEK MELLETT A TELJES NŐI EMANCIPÁCIÓT SÜRGETŐ GENDERTEMATIKA IS HELYET KAPOTT PÁRIZSBAN. AZ IPCC EGYIK MUNKACSOPORTJÁNAK NŐI ALELNÖKEKÉNT, HÉT GYERMEK ÉDESANYJAKÉNT VÁLLALT EBBEN SZEREPET?
Fontos társadalmi célokat külön-külön sokkal nehezebb és költségesebb elérni, mint egymáshoz társítva. Miután a genderkérdés idén szeptemberben bekerült az ENSZ fenntartható fejlődési céljai közé, igenis van létjogosultsága egy efféle fórumon. Ezt jelzi, hogy a fenntartható fejlődés, aminek egyik sarokpontja az – általában nők által végzett – otthoni munka anyagi elismerése, a klímaegyezmény szövegének is részét képezi. Ezt az ügyet a magam munkájával is szeretném előmozdítani. Régóta dédelgetett álmom, hogy az IPCC-n belül fajsúlyosabb szerephez jussanak a férfiakkal egyenlő mértékben képzett és tapasztalt kutatónők.

A NOVEMBER VÉGI PÁRIZSI TERRORTÁMADÁSOK UTÁN, A VILÁG LEGFONTOSABB VEZETŐIVEL ÖSSZEZÁRVA, NEM DOBOGOTT NÉHA A TORKÁBAN A SZÍVE?
A francia fővárost nem kényszerítette térdre a terrorizmus. A mintegy harmincezer hivatalos delegált, és nem hivatalos minőségben ennek a tömegnek a többszöröse is rendületlenül kitartott párizsi útiterve mellett. Tény és való, hogy a repülőtéren gépfegyveres katonák sorfala fogadja az érkezőket, és az Eiffel-toronynál jóformán nincsenek sorok.

TÖBB HELYÜTT NYILATKOZTA, HOGY A NEMZETKÖZI KONFERENCIÁKRA A HÉT GYEREKE KÖZÜL A LEGKISEBBET MAGÁVAL VISZI. EZÚTTAL IS ÍGY TÖRTÉNT? EZZEL IS SZERETNÉ ELŐSEGÍTENI A SZEMLÉLETVÁLTÁST?
Igen, bár nem a szemléletváltás segítése, inkább az az okom erre, hogy kétéves kisfiamat még szoptatom. A többnapos, naponta többórás elfoglaltságot jelentő rendezvényekre velünk jön még valaki a családból, rendszerint az édesanyám vagy a sógornőm, és hivatalos elfoglaltságaim idején vigyáz a kisfiamra.