Tavaszi műhold

Az asztrofotóimat, az esetek többségében, előzetes tervezés alapján készítem; kiszámolom, hogy egy adott helyszín felett aktuálisan milyen csillagképeket, bolygókat lehet megörökíteni. Fontos szempont számomra, hogy a két említett aspektus kompozíciója esztétikai értelemben is egységet alkosson. Ez alkalommal, a gondos előkészületek mellett, a szerencse is mellém szegődött…

Egy hétvégi családi kirándulás alkalmával, Veszprém határában, a Szabadságpuszta mellett magasodó, szabályos rajzolatú, virágzó gyümölcsfára lettem figyelmes. Naplemente után a helyszínre visszatérve, délnyugati irányban nem látszottak közvetlenül zavaró fények; a távoli Felsőörs település közvilágításának kontrasztja csak a horizonton mutatkozott. A télen magasan járó, de az idő előre haladtával lenyugvó konstellációk – a Siriusszal és az Orionnal – ugyanis ebben az irányban látszottak. A csillagászati szürkület időszakában jártam, azaz amikor a Nap a horizont alatt 12 és 18 fok között tartózkodik. Ilyenkor a szolidan kékes égi háttér mellett, már látható a csillagok többsége, de még nincs teljesen sötét. Hirtelen egy műhold tűnt fel, éppen a kiszemelt kompozíció keretein belül, a virágzó fa felett! Azonnal indítottam egy expozíciót, és a fa megvilágítására is fokozottan figyeltem. Az égitest – ahogy a Nap fényét visszatükrözte – hozzávetőleg a Betelgeuse fényességéig világosodott fel, majd lassanként elhalványodott. Utólagos azonosítással kiderült, hogy az USA 186 nevű katonai műhold felfénylését sikerült lefényképeznem a tavaszi táj felett.

Írta és fényképezte: Ladányi Tamás – www.astrofoto.hu