Magyar asztrofotós nemzetközi sikere

NAGYÍTÁS
A kép készítőjét kérdeztük a fotóról, a pályázatról.

NG: Mit ábrázol a győztes kép? Mikor és hol készült?
SGy: 2015 márciusában öt napot töltöttem el a Spitzbergákon, hogy huszadikán megnézzem és fotózzam a teljes napfogyatkozást. A greenwichiek által kiválasztott „Szürkületi Auróra” című kompozícióm a fogyatkozás utáni estén készült a főváros repülőtere mellett. A tavasz első napján a Sarkkörön túl este fél tízkor a Nap csak kilenc fokkal tartózkodik a horizont alatt. Épp a sátramba indultam a kemping fűtött közös helységéből, hogy pár órát alhassak a hajnali jegesmedve figyelő őrjáratom előtt. Hirtelen észrevettem, hogy bár a nyugati horizont még az alulról felsütő napfénytől vöröslik, északon és keleten gyönyörűen fodrozódik a sarki fény. Meg is lepődtem, mert korábban azt hittem, hogy ez a fénylés csak teljesen sötét égen látható.

Szelfi a fotográfusról

NG: Mit emelt ki a zsűri a kép kvalitásaként?
SGy: A kép valószerűségét és természetes hatását méltányolták. Az  értékelésben megemlítették, hogy kategóriában sokszor túlszaturálják a színvilágot a minél megdöbbentőbb, fantasztikusabb látvány elérése érdekében. Az én fotóm ugyanakkor közelebb áll a jelenség valós, szabadszemes látványához, a visszafogottabb színeknek és kontrasztoknak köszönhetően.

NG: Személyesen is részt vettél a Greenwichi Királyi Obszervatórium az eredményhirdetésen?
SGy: Igen, három napot kint töltöttem Londonban, rendkívül megtisztelő volt számomra. Emellett lehetőségem nyílt a másik nagy szenvedélyemnek, az éjszakai városfotózásnak is hódolni.

NG: Milyen technikával készült a fotó?
SGy: Canon EOS 5D Mark II vázra Samyang EF 24/1.4 objektívet csatlakoztattam, amellyel ISO 320 érzékenységet használtam 6 másodperc expozíciós idővel. A technikában nem volt semmi különös: felraktam a kamerát az fotóállványra, beállítottam a látómezőt, csináltam pár próbafelvételt, majd ezekkel a beállításokkal a következő fél órában készítettem 30-40 képet.  Az utólagos otthoni átvizsgálás folyamán kiválasztottam közülük a számomra legszebbet.

NG: Megemlítenél néhány fontos tartott képet; például a legutóbbi, APOD-on szereplőt?
SGy: Az elmúlt évek során az volt a nagy vágyam hogy egyszer az én egyik fotómat válasszák ki a nap csillagászati képének a NASA munkatársai. Idén július végén sikerült ez először, és szeptember elején másodszor. Különösen erre a másodikra vagyok nagyon büszke, mert úgy érzem, hogy a „kisbolygós”panorámával egy eddig nem látott újdonságot sikerült létrehoznom.

NASA nap képe

NG: Milyen kihívást és szépséget jelent az asztrofotózás?
SGy: Számomra az éjszakai fotózás egy kis kiszakadást jelent a hétköznapok mókuskerekéből, amikor egy kicsit ki tudom szellőztetni a fejem.

NG: Min dolgozol mostanában?
SGy: A következő hónapok a kísérletezésről fognak szólni a fotószekvenciák területén: a képsorozatok, csillagívek, analemmák, montázsok komponálásában szeretnék továbbfejlődni, új utakat találni. Megfogalmaztam egészen új elképzeléseket is, amiknek még ki kell dolgoznom a pontos technikáját.

A verseny további kategóriagyőztes képeit az RMG weboldalán nézhetik meg.

Az interjút készítette: Ladányi Tamás –  www.astrophoto.hu