Lehet-e trendi a régi?

A SCAP 2020 projekt célja: évi közel 1,2 millió tonnával kevesebb CO2 kibocsátása, 420 millió köbméterrel kevesebb víz felhasználása, valamint 16 ezer tonnával kevesebb hulladék.
Fotó: Adobe Stock

A ruhaneműk gyártása ugyanis vízigényes, ráadásul tetemes mennyiségű szén-dioxidot felszabadító folyamatsor, és ma még a megunt, kidobott ruhák újrahasznosítása sem igazán megoldott kérdés. Elromlott a cipzár, felfeslett a varrás? Ha nem dobjuk ki, hanem megjavítjuk, megjavíttatjuk, és még évekig viseljük a nadrágot, dzsekit, kardigánt, valamelyest magunk is mérsékelhetjük a textilipar szén-dioxid-kibocsátását és vízfogyasztását. A brit WRAP civil szervezet szerint, ha mindenki legalább kilenc hónappal tovább hordaná ruhadarabjait, és így ritkábban venne új ruhát, a ruhaipar szén-dioxid-kibocsátása és vízfogyasztása akár 20-30 százalékkal is csökkenne.

A szervezet ezért jelentősen növelni szeretné a textilneműk élettartamát az Egyesült Királyságban, ahol a textilágazat az ország ötödik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátójának számít. A SCAP 2020 projekt kitűzött céljai szerint a fogyasztás észszerűsítésével jelentősen visszafogható a szén-dioxid-terhelés és a vízfelhasználás. A szervezet a fogyasztói szemlélet átformálásával is igyekszik elérni a kívánt célt: a Love your clothes! (Szeresd a ruháidat!) kampányban tudatos vásárlásra, a minőségi darabok előnyben részesítésére, kölcsönzésre, javíttatásra, újrafelhasználásra buzdít, emellett tájékoztat arról, hogy hol lehet leadni a már menthetetlen ruhadarabokat.