Különleges eseményt örökített meg a Rosetta
Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája eddig nem látott jelenséget figyelt meg.
A 67P/C–G-üstökös magjáról a Rosetta szonda navigációs kamerája (NavCam) által 2015. július 20-án a magtól 171 km-re készített felvételén jól látszanak a por-jetek
Forrás: ESA/Rosetta/NAVCAM
A hegyomlás hegyomlást a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökösön történt és ennek következtében feltárult az üstökösmag belső anyaga. A felvételeket vizsgáló nemzetközi kutatócsoport tagja Tóth Imre is, az MTA CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársa. Eredményeikről a Nature Astronomy folyóiratban számoltak be, 2017. március 21-én.
Az üstökösmagok szinte változatlanul őrzik a Naprendszer mintegy 5 milliárd éves, ősi anyagát. Tanulmányozásukkal bepillanthatunk a Naprendszer kialakulásakor végbement fizikai folyamatokba.
Az üstökösök gázból és porból álló kómája, gáz- és porcsóvái a Nap hőjének hatására alakulnak ki, amikor a Naphoz közeledve a kis égitest magjának jeges-poros anyaga kiszabadul.
Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája 2014. augusztus 6-án állt pályára a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös (67P/C–G) magja körül, és közelről kezdte vizsgálni a mag felszínét, gáz- és poranyagát, a napszél és az üstökös kölcsönhatását. 2014. november 12-én a Philae leszállóegység – kalandos út után, de végül sikeresen – landolt az üstökösmag felszínén, és csaknem hatvan órán keresztül végzett ott méréseket. 2016. szeptember 30-án maga az anyaszonda is előre eltervezett módon leszállt az üstökösmag kijelölt területére, és ezzel véget ért a tudományos eredményekben gazdag, felfedező célú űrprogram.
A küldetéssel kapcsolatos friss hír, hogy az elemzések során fény derült arra, hogy a Rosetta szonda OSIRIS (Optical Spectroscopic and Infrared Remote Imaging System) képfelvevő rendszerének kamerái segítségével a napközelség felé közeledő 67P/C–G-üstökös felszínén sikerült az anyagkibocsátás egy új forrásvidékét azonosítani.
2015. július 10-én a Rosetta navigációs kamerája (NavCam) az üstökösmag Aswan elnevezésű területe felett egy korábban ott nem látott porfelhőt, illetve fényes porsugarat (por-jetet) figyelt meg, ami egy hirtelen végbement anyagkidobás, kitörés poranyaga volt.
A részletes felvételeken az Aswan meredek falú szakadékfala, szirtfala területén egy addig nem látott éles, fényes peremet lehetett megfigyelni. Ami korábban csak sejtés volt, most beigazolódott: a meredek szirtfalak is lehetnek az üstökösmag-aktivitás forrásai.
A leomlott faldarab mintegy 57×81 m széles és 65 m magas volt. A korábbi fotókon az omláshoz vezető törésvonalat is megfigyelték: ez nagyjából 1 méter széles volt, és mintegy 12 méterre húzódott a szirtfal omlás előtti peremétől.
A szirtfal leomlása, a külső borítás lecsúszása után felszínre került az üstökösmag – ugyan csak legfelső, de mégis – belső része.
A Nature Astronomyban megjelent cikk tárgyalja a sziklafal leomlásának lehetséges fizikai okát is: ez a hősokk, összefüggésben az üstökösmag tengely körüli forgásával.
Forrás, és további ábrák: mta.hu
Miként segítenek a növények a klímaváltozás ellen?
Növényekkel a globális felmelegedés ellen? Igen lehetséges, de csak egy bizonyos pontig.
Nem hunyt ki, csak szunnyad az Eifel
A németországi Eifel-hegység vulkánjai ugyan több ezer éve szunnyadnak, ám ez még nem jelenti azt, hogy örökre kihunytak volna.
20 éve szállt le a Huygens űrszonda a Titán felszínére
A Szaturnusz legnagyobb holdja sűrű, átlátszatlan légkörbe burkolózik, így csak találgatni lehetett, milyen a felszíne – a leszálló szonda meglepő képeket küldött haza.
200 éves vulkáni rejtélyt sikerült megoldani
Eltompult és kékessé vált a Nap fénye az északi félteke jelentős részén, nagyjából 1 Celsius-fokkal csökkent a bolygónkon a hőmérséklet, és volt, ahol éhínség is kialakult.
Ennél kisebb főövbeli kisbolygót nem találtunk eddig
A James Webb-űrteleszkóp a fő kisbolygóöv objektumait vizsgálta különös módszer segítségével, és 138 eddig nem látott égitestet fedezett fel.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
