Hatalmas gyűrűrendszere lehet a távoli exobolygónak
A Warwick Egyetem kutatói szerint egy, a Jupiter tömegénél ötvenszer nagyobb bolygó kering egy nagyjából 1000 fényévre található csillag körül.
A PDS 110 fantáziaképe
Illusztráció: Wawrick Egyetem
Hugh Osborn, a Wawrick Egyetem asztrofizikusa fedezte fel, hogy az Orion csillagképben elhelyezkedő fiatal csillag fényét bizonyos időközönként blokkolja egy objektum. Elemzése végén arra jutott, hogy az érintett égitest egy eddig ismeretlen exobolygó – adta hírül az EurekAlert tudományos portál.
A szakértő a Harvard és a Vanderbilt Egyetem, valamint a Leiden Csillagvizsgáló kutatóival a WASP (Wide Angle Search for Planets) és a KELT (Kilodegree Extremely Little Telescope) 50 évnyi adatait vizsgálta meg, hogy felmérje a csillag aktivitását.
Az analízis kimutatta, hogy két és fél évenként két-három hétre nagyjából 30 százalékkal csökken a PDS 110 fényének ereje. A csapat két jelentős változást is megfigyelt, egyet 2008-ban, egyet pedig 2011-ben.
Matthew Kenworthy, a Leiden Csillagvizsgáló szakértője szerint a két elhaladáskor a fényerő igen gyorsan csökkent, ami arra utal, hogy a csillagot takaró bolygóhoz a Szaturnuszénál jóval nagyobb gyűrűk tartoznak.
A számítások alapján az égitest legközelebb 2017 szeptemberében fog elhaladni a csillag előtt. A kutatók bíznak benne, hogy ekkor alaposabban is elemezhetik majd az objektumot. Ha igazolják Osbornék elméletét, akkor a PDS 110 exobolygó lehet az első olyan Naprendszeren kívüli gyűrűs objektum, melynek ismerik a keringési idejét.
„A szeptemberi elsötétedés lesz az első alkalom, amely lehetőséget ad számunkra a PDS 110 körül található bonyolult struktúra részletes elemzésére, és remélhetőleg bebizonyítja, hogy amit látunk, az egy hatalmas exobolygó és annak alakulási folyamatban lévő holdjai” – bizakodik Osborn.
A kutatók úgy vélik, hogy a csillag lakható zónáján belül jöhetnek létre holdak, így akár élet is lehet a feltételezett exobolygón.