Hova száll a szálló por?
Nevével ellentétben nem csak szilárd szemcsékből áll a lakossági figyelmeztetésekben gyakran emlegetett szálló por.
Ám az apró részecskék mérete többé-kevésbé ugyanolyan: a levegőben lebegő minden, 10 mikrométernél kisebb átmérőjű darabka, szilárd anyag és folyadékcsöpp szálló pornak számít (elkülönítendő az úgynevezett leülepedő portól). A 2,5–10 mikrométeres darabok mechanikai hatás (például súrlódás, az útfelszín kopása) során keletkeznek, a finomabbak gázokból, valamint kazánok, kályhák és belső égésű motorok működése során jönnek létre.
Utóbbiak veszélyesebbnek számítanak, mivel a tüdőben a léghólyagocskákig eljutnak, leülepednek, és egyáltalán nem, vagy csak igen lassan ürülnek ki. Ez főleg gyerekeknél, időseknél, krónikus betegeknél veszélyes, de a szakemberek szerint az egészségeseknél sem állapítható meg biztonságos határérték: a már mérhető koncentráció is rövid és hosszú távú kockázattal jár. Ezt az is jelzi, hogy a magas szállópor-koncentrációjú napokon megnő a megbetegedések és a halálozások száma.
A hazai szállópor-csökkentést célzó, 2030-ig tartó ágazatközi PM10 program (a név az angol particular matter kifejezésből származik) szerint a járműpark és a fűtési rendszerek korszerűsítése jelentős javulást hozhat, ám mindkét folyamat nagyon költség- és időigényes.
Már csak a gázárak miatt sem várható, hogy a vegyes tüzelésű kályhák használata visszaszorulna, és a korszerűtlen gépkocsik és buszok lecserelése is évtizedekbe telik. Javulás szemléletváltással is elérhető: az akár 10 százalékos üzemanyag-megtakarítást eredményező vezetési technikák alkalmazásával csökkenthető a károsanyag-kibocsátás. A Volán-társaságoknál dolgozó sofőrök érdekeltek is a megtakarításban: a normához képest megspórolt üzemanyag árát megkaphatják.