Égi jelenségek 2017. szeptember második felében

A napéjegyenlőség alkonyát Ladányi Tamás Tihany és egy vitorlás látványával tette emlékezetessé
Fotó: APOD / NASA, Fotó: Ladányi Tamás

Rendkívüli, ötös együttállás 18-án hajnalban
Habár ismét a hajnali égbolt mutatja meg legszebb arcát, ezen a napon érdemes lesz beállítani az ébresztőt: a keleti égbolton öt égi objektum igen látványos együttállását figyelhetjük meg!

A Vénusz, az 5 szézalékos holdsarló, a Regulus, a Merkúr és a Mars ragyog fel a pirkadatban, az év – ha nem az évtized – legszebb együttállásában, napkelte előtt egy órával érdemes megfigyelni az égi találkát. A keleti országrészben már 5 óra felé, Budapesten 5:10, nyugaton 5:20 körül számíthatunk rá. Természetesen tiszta keleti horizont szükséges, hogy mind az 5 égitestet megpillanthassuk. A Vénusz és a Hold már egy órával korábban felbukkan a látóhatáron, először a Vénusz, majd 13 perccel rá a Hold és a Regulus is, őket kb. fél órával követi a Merkúr és a Mars. A Vénusz alatt 2,5 fokkal a Hold, vele a Regulus – a holdsarló felső csúcsa mellett közvetlenül, alig 8 ívpercnyire látszik, 7 fokkal alacsonyabban a Merkúr, végül egy fokkal alatta a Mars.

Az ötös együttállás pazar látványa a hétfő hajnali égen bárkinek jó lendületet adhat egész hétre!
Forrás: Stellarium

Mivel az együttállás már a pirkadat idején megtörténik, ezért érdemes minél hamarabb megfigyelni, ne halogassunk, hiszen hamar világosodik, s az égi háttér fényesedésével percről percre veszít a látványosságából a jelenség. A Mars nem biztos, hogy szabad szemmel is látható lesz, hiszen a leghalványabb a résztvevő égitestek közt. Tiszta égbolt esetén a fotón biztosan jelen lesz a vörös bolygó is.

Aki korán kelő típus, az a következő hajnalokon se unatkozhat: 19-én a holdsarló, a Merkúr és a Mars sorakoznak fel a keleti ég alján, 20-án a Vénusz kerül közvetlenül a Regulus mellé, 24-én a Vénusz, a Mars és a Merkúr hármasa egymástól 8-8 fokra, egyenlő távolságban látszik majd.

Holdsarló-vadászat szeptemberben
18-án másfél órával kel a Nap előtt az 5,5 százalékos Hold, keleten 03:50, Budapesten 04:03, nyugaton 04:14-kor bukkan fel a keleti horizonton. A fentebb részletezett együttálláson belül magát a sarlót is érdemes külön figyelni, jól láthatjuk majd az árnyékos részén a földfény halvány derengését is.

19-én hajnalban csupán 1,4 százalékos megvilágítású lesz a holdsarló, ezt észlelni igen nehéz, de tiszta égbolt esetén nem lehetetlen. Keleti határunknál 05:02, Budapesten 05:13, nyugaton pedig 05:24 a holdkelte időpontja. Mivel ekkor még viszonylag sötét, de már pirkad az ég, csak tiszta horizont esetén megláthatjuk – fél órával holdkelte után 5 fok magasságban, ekkor még bő fél óra van napkeltéig is.

21-én, újhold után már az alkonyi égen kereshetjük a sarlót, ekkor már 2,5 százalékos megvilágítású lesz, amit szabad szemel is észre fogunk venni. A napnyugta után kb. 20 perc elteltével érdemes keresni, ekkor 5 fokon látszik, majd napnyugtát követően 50 perccel le is bukik a nyugati horizonton. A napnyugta ideje keleten 18:32, Budapesten 18:43, nyugaton 18:53, ehhez viszonyítsuk a Hold keresését.

Másnap, 22-én a sarló már könnyebb préda lesz, ekkor 6,7 százalékát éri a napfény, és már majdnem másfél órával nyugszik a Nap után. Ráadás erre az estére a Jupiter, amit csak tiszta horizont esetén van esély meglátni, mivel 5 fokkal a holdsarló alatt, tőle picit jobbra tőle lesz – fénye valószínűleg belevész az alkonypírba, ám fotózni azért lehetséges.

23-án a Hold 12,5 százalékban megvilágított, hízó sarlója közel két órával a Nap után nyugszik csak, ezen az estén már nagyon könnyen észrevehetjük!

A holdsarlót figyelve érdemes kicsit alaposabban nézni a környező égboltot, hátha sikerül elcsípni egy repülőgépet is a sarlóval!
Fotó: Kiss Imre

A legszebb égi jelenség ősszel: az állatövi fény
Általában a napéjegyenlőség idejétől ajánlott keresni, ám nem ritka, hogy már augusztus végén is láthatjuk a halvány, ferde fénykúpot. Az állatövi fény a Naprendszerünk keringési síkjában lebegő apró bolygóközi por fénylése, ősszel ezt a napkelte előtti 1,5-2 órás időszakban figyelhetjük meg a keleti égen. A megpillantásához fényszennyezéstől és holdfénytől mentes égbolt szükséges, így keressük fel valamelyik hazai csillagparkot (idéntől már három van: a zselici, a hortobágyi és a június 6-án a címet újonnan elnyerő bükki), vagy olyan helyszínt, amelyről tudjuk, hogy a keleti égboltja kellően sötét. Az ősz során hajnali jelenség az állatövi fény, így a korán kelők élvezhetik a látványát igazán, de mivel egyre később világosodik, nem is olyan korai időpont lesz.

Az állatövi fény, ahogy Chile kiváló, sötét égboltján látszik – hazánkban ennél sajnos halványabb a jelenség
Fotó: Wikipedia

Mit is keressünk? Ha kelet felé nézünk hajnal előtt, a horizontról kiinduló, jobbra dőlő halvány fénykúpot láthatunk, legfényesebb a látóhatár közelében, majd felfelé haladva egyre halványabb és vékonyabb. A Tejút sávjával kb. 45 fokos szöget zár be, így, bár galaxisunk ekkor látható része távolról sem olyan fényes, mint a nyári látványa, jól kivehetően egy X alakot pillanthatunk meg. Az X szárait az állatövi fény kúpja és a Tejút Orion mellett húzódó sávja adja.

Az állatövi fénynek van egy „kistestvére” is, az állatövi ellenfény. Ezt a jelenséget viszont az éjszaka közepén láthatjuk legjobban, azonban csak kivételesen sötét helyszínekről, ráadásul a tapasztalatok alapján évente néhány alkalommal állhatnak fenn a megpillantásához szükséges kedvező légköri körülmények. Az ellenfény szeptemberben a Vízöntő és a Halak csillagképek közti égrészen van, és nem kúp, hanem csupán egy néhány fok átmérőjű ovális folt. Megkeresni úgy tudjuk, hogy a Pegazus jól felismerhető négyszögének jobb alsó csillaga alatti 10-15 foknyi átmérőjű égrészt pásztázzuk a tekintetünkkel. Javasolt a hidegfrontok utáni, különösen tiszta, száraz és holdfény nélküli, sötét időszakban keresni, és persze ez esetben fokozottan fontos a fényszennyezésmentes égbolt. Inkább csak sejteni lehet, hogy egy kis területen világosabb az égi háttér a környezeténél, a megpillantása kimondottan a körülményektől függ hazánkban.

A holdjárás szempontjából a 18-át követő időszak hajnalonta kedvező lesz, hisz égi kísérőnk csak akkor kel, amikor már világosodik, majd a 20-i újholdat követően átúszik az esti égre és még a hónap utolsó napján is sötét egünk lehet éjjel egytől.

A szeptemberi időszakban a sötét helyszínek kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy vadászidény van, és a legtöbb erdős vidéken ilyenkor éjszakánként erdőlátogatási tilalom van érvényben emiatt nem csupán maguk az erdők, hanem a környező utak, rétek is beleértendőek. Saját testi épségünk érdekében a helyszín kiválasztásakor mindig ellenőrizzük a helyi erdészeti, vadászati társaság által kötelezően nyilvánosságra hozott térképeken, hogy hol tudunk biztonságban csillagászati megfigyeléseket végezni! A térképeket általában, az érintett társaságokon kívül, a területileg illetékes települések önkormányzata is közzéteszi a honlapján.  A hónap végéig, minden nap délután 3-4 és reggel 9 közt tart a tilalom, és sajnos pont az észlelések szempontjából legkedvezőbb, településektől távoli, eldugott helyszíneket érinti, ám októbertől ismét a csillagászaté lehet az éjszaka! Ha a vadonban töltjük az éjjelt, az év többi időszakában is ajánlott láthatósági mellényt viselni, hiszen nem csak a vadászidényben vannak vadászok a terepen.

Beköszönt a csillagászati ősz, napéjegyenlőség szeptember 22-én
Szeptember 22-én este, 22:02-kor átlépünk a csillagászati őszbe, ekkor érkezik el a napéjegyenlőség – a nappal és az éjszaka hossza azonban nem teljesen egyforma, a nappal 12 perccel hosszabb még, az éjszakák majd csak 26-tól kezdve győznek, naponta néhány perccel tovább tart majd a sötét.

A napéjegyenlőségek idején az igazi látványosságot csak bolygónk körül keringő műholdakról láthatjuk, ekkor a napfény a Föld forgástengelyére merőlegesen éri a bolygót, így a napkelte/napnyugta idején készült időjárási műholdfelvételeken a megvilágított illetve sötétben lévő területek határvonala (szakszóval a terminátor) teljesen függőleges.

A Nap ekkor az Egyenlítő felett a zeniten delel (a napfordulók idején pedig a térítők felett), így ugyanannyi megvilágítást kap az északi és a déli félteke is, a Nap pontosan keleten kel fel és pontosan nyugaton bukik a horizont alá.

Az utolsó, csillagászatilag még nyári napnyugtát tehát ezen a napon láthatjuk, az időpontjai: keleti határunknál 18:30, Budapesten 18:41, nyugati határunknál 18:51. Ha fotózni szeretnénk a napnyugtát, keressünk jó nyugati kilátással rendelkező helyet, válasszunk látványos tájelemet előtérként, és persze bízzunk a kedvező időjárásban!

Hold-Szaturnusz együttállás 26-án este
A Szaturnusz is lassanként elhagyja majd az esti égboltunkat, egyre hamarabb nyugszik, de október végéig még megfigyelhetjük. A szeptember végi együttállásakor a 37 százalékos, hízó Hold mellett 26-án este keressük a déli-délnyugati ég alján, este 8-kor 15 fok magasságban lesznek este 9-kor már csak 10 fokon, majd este 10 után pár perccel tűnnek el a látóhatáron. Az együttálláskor egymástól 4,5 fokra látszanak, a gyűrűs bolygót a Hold bal oldala mellett keressük.

Közel 20 évvel a fellövése után, szeptember 15-én búcsúzik a Cassini űrszonda
Illusztráció: JPL/ NASA

A Szaturnusszal kapcsolatban érdemes még kitérni a Cassini űrszondára – a szonda szeptember 15-én fejezi be 2004 óta tartó, folyamatos és káprázatos eredményeket adó munkáját a bolygó körül. E napon a Szaturnusz légkörébe irányítják, ahol elég; erre a manőverre azért van szükség, mert így elkerülhető, hogy egy irányíthatatlanná váló földi eszköz esetleg belecsapódjon a gyűrűs bolygó valamelyik holdjába, s azt beszennyezze. A szonda az utolsó fotóit 14-én készíti, magyar idő szerint este 10-kor, ezt követően a képeket a Földre sugározza – a rádiója azonban a tervek szerint egészen a légköri elégésig működni fog és további élő mérési adatokat küld majd, míg csak működőképes marad.

Várhatóan 15-én délelőtt 10:55-kor (magyar idő szerint) szűnik meg a rádiójel továbbítása a szonda megsemmisülése miatt, a szonda irányítói erre az időre várják, hogy az űreszköz működésképtelenné váljon. Ha a Szaturnusz légköre a várthoz képest eltérő sebességgel fékezi a szondát, kis mértékben ez az idő még változhat. A szondától a rádióadásnak 83 percre van szüksége ahhoz, hogy a Földre elérjen, így ennyi idővel később tudjuk majd meg, hogy mikor is került pont, e kiváló űreszköz működésének a végére. A szonda által gyűjtött mérési adatok hosszú-hosszú évekre adnak még munkát a tudósoknak, a csodálatos fotói pedig sokunk kedvencei maradnak mindörökre!