A régmúlt kihalási eseményei tanulságul szolgálhatnak a jelenben

A XVII. század végére kihalt dodó csontváza. Fotó: Wikipedia

A Nature Communications című folyóiratban közölt tanulmány készítői a Pangea nevű szuperkontinens – amelyből a lemeztektonikai mozgások révén kivált minden mai kontinens – biológiai sokféleségének hosszú távú változásait elemezték – írta a BBC News.

A szakemberek csaknem 900 olyan állatfajt követtek nyomon, amely nagyjából a 260 millió és 175 millió évvel ezelőtti időszakban élt. Ebben a periódusban két tömeges kihalás is végbement, és megjelentek az emlősök, a dinoszauruszok, a krokodilok és a teknősök.

A mintegy 252 millió évvel ezelőtt, a perm és a triász kor határán bekövetkezett nagy kihalásnak nevezett eseményről úgy tartják, hogy a szárazföldi fajok 70 százalékának a kipusztulásához vezetett.

Az egyik legelterjedtebb állat ekkortájt a Lystrosaurus, az emlősök egy korai rokona volt, amely a mai Oroszország, Kína, India, Afrika és Antarktisz területén élt. A Lystrosaurus-fosszíliák azt sugallják, hogy ez a szárazföldön élő, növényevő gerinces uralta a Földet, miután sok más állat kipusztult.

Minden egyes tömeges kihalást követően, bolygószerte ugyanolyan új fajok bukkantak fel és váltak egyeduralkodóvá évmilliókig.

A tanulmányt vezető David Button, a Birminghami Egyetem munkatársa szerint akárcsak az emberiség történetének, úgy a földtörténet eseményei is fontos tanulságokkal szolgálnak a jelenkor számára és a jövőre nézve is.

„A múlt tanulsága az, hogy a tömeges kihalásoknak a fajveszteségen túl is óriási a hatásuk” – magyarázta a szakember.
A kutatók szerint a fosszíliákból nyert információk segíthetik a jelenkori természetvédelmi erőfeszítéseket.

Mint hangsúlyozták, ez azért is különösen fontos, mert a vadállatok természetes élőhelyeinek elpusztítása, a túlvadászat, a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás és az invazív fajok terjedése miatt a bolygón jelenleg a hatodik tömeges kihalás zajlik, amelynek valószínűleg az előzőekhez hasonló következményei lesznek.