Égi jelenségek 2017. november első felében

Az Aldebaran ragyogó sárgásvörös csillaga igazán jól mutat égi kísérőnk pereménél, és tiszta égbolt esetén még a 95 százalékos megvilágítású Hold mellett is megláthatjuk.
Fotó: Giorgia Hofer, APOD/ NASA

Telihold november 4-én
Novemberben a telihold időpontja 4-én hajnalra, holdnyugta idejére esik, de már 3-án holdkeltekor is igen közel lesz a teli állapothoz, így az időpontokat már ezzel kezdhetjük: 3-án a holdkelte keleti határainknál 16:15-kor, Budapesten 16:27-kor, nyugaton pedig 16:38-kor lesz, mindez kb. 5 perccel napnyugta után.
4-én hajnalban a holdnyugta ideje keleten 06:07-kor, Budapesten 06:20-kor, nyugaton pedig 06:29-kor várható, a napkelte előtt 20 perccel. Mivel az időjárás a késő ősz során már gyakran megnehezíti az égbolt észlelését, még a 4-én esti időpontokat is nézzük, hátha csak ekkor adódik lehetőség az ekkor még mindig a telihez nagyon közeli megvilágítású Hold megfigyelésére: keleten 16:49-kor, Budapesten 17:02-kor, nyugaton 17:13-kor bukkan majd fel égi kísérőnk a láthatáron, kb. 40 perccel napnyugta után, tehát már eléggé sötét égbolton.

Milyen érdekességet figyelhetünk meg ilyenkor? Az ősz végi – téli időszakban a Kárpát-medencét gyakran ködös, párás légtömegek töltik ki, ennek hatására előfordul, hogy csak a magasabb hegyek tetejéről láthatjuk az égboltot, mert a medence mélyebb részein köd vagy ködfelhőzet fedi az eget. Ez azonban egy speciális esemény megfigyelésére is lehetőséget biztosít: a napkelte /napnyugta, illetve holdkelte /holdnyugta pillanataiban a magasban és a mélyen fekvő területek légrétegeinek hőmérsékletkülönbsége miatt délibáb alakulhat ki. Ez az eltérő hőmérséklet miatti eltérő fénytörésnek köszönhető, és ha egy, a ködből kiemelkedő hegytetőről észleljük az említett eseményeket, akkor a napkorong vagy a holdkorong alakjának jelentős torzulását figyelhetjük meg, nem ritka, hogy ilyenkor vízszintes szeletekre bomlik az égitest képe, vagy egészen szögletes, esetleg csepphez hasonló alakú lesz. Mivel ez a jelenség közvetlenül a horizonton látható, ezért feltétlenül tiszta rálátásunk kell, hogy legyen a horizontra. Persze ilyenkor nem csak az égitestek mutatnak délibábjelenséget, hanem minden, a horizonton lévő tereptárgy is – így például a távolabbi hegyek.

A kelő telihold látványa évszaktól függetlenül gyönyörű! E kép még júliusban készült, és itt is tetten érhető a Hold sziluettjén a délibáb hatása.
Fotó: Babak Tafreshi (TWAN)

Hold-Aldebaran együttállás, súroló fedés 6-án
Érdekes megfigyelési lehetőségünk lesz november 5-én, 6-án éjjel: a Hold látszólagos mozgását a csillagos égi háttérhez képest akkor látjuk igazán jól, ha valamely fényesebb csillag közelében jár égi kísérőnk. Ezen az éjszakán a Hold ideiglenes társa az Aldebaran lesz, a Bika csillagkép legfényesebb csillaga. Az 5-én esti órákban a Hold még a Hyadok kis háromszög alakú halmazának csúcsában látszik, majd fokozatosan hátrál, éjfél felé a háromszög közepénél jár, majd 6-án hajnal 4-re már átszelte a halmazt és közvetlenül a fényes Aldebaran mellett láthatjuk, a holdkorong súrolja majd a csillagot.

Hazánk északi felén lehetőségünk lesz megfigyelni, ahogy a Hold elfedi az Aldebarant, vagyis a csillag ténylegesen eltűnik majd a korong széle mögött, de a déli országrészben csak közvetlenül a Hold pereménél halad el a csillag. A súroló fedést megfigyelni szándékozóknak javaslom, hogy hajnali 04:10 – 04:50 közti időben kövessék az eseményt, maga a fedés 04:26-04:34 közt látszik (illetve ekkor nem látszik a csillag). A 95 százalékos megvilágítású Hold mellett persze még egy ilyen fényes csillagot is nehezen veszünk észre szabad szemmel, így javaslom a kisebb távcső, binokulár használatát.

Hold – M44 együttállás 9-én
A 60 százalékos megvilágítású Hold és az M44 (Jászol-halmaz) a késő esti, éjszakai órákban látható majd, mind a Hold, mind a halmaz este 21:30 körül kelnek, de mindenképp érdemes megvárni, míg magasabbra jutnak az égen, így kb. 23:00 óra táján már 10 fokkal a horizont felett lesznek, egymástól ekkor 3 fok távolságban. A halmaz a Hold bal oldalán látszik, fotózni remekül lehet, ám szabad szemmel a halmaz halvány csillagait nem vesszük észre a fényes Hold mellett, így a kis távcső, binokulár ez esetben is nagy segítséget ad majd a megfigyelőknek.

Vénusz-Jupiter együttállás 13-án hajnalban, nappali megfigyelési eséllyel
A kihívások kedvelőinek ad észlelési lehetőséget ez az együttállás: habár a Vénusz egyelőre még jól látszik a hajnali égen, a Jupiter pedig egyre hamarább kel, a világos horizont és az ilyenkor már mindennapos hajnali párásság miatt a megfigyelésük nem lesz könnyű. Nem egészen másfél órával a Nap előtt kelnek, tehát az ég alja még tiszta idő esetén is erősen pirosodni fog ekkor. A két bolygót alig 20 ívperc választja el, vagyis nagyon közel lesznek egymáshoz, így igen látványos fotókat készíthetünk róluk kisebb teleobjektívvel, valamely tájelemmel kombinálva. Ha nem teljesen tiszta az ég alja, akkor se adjuk fel, mindkét bolygó elég fényes ahhoz, hogy egy vékony fátyolfelhőzeten, vagy akár talaj közeli sekély ködön is átvilágítson, s ekkor ráadásul szép fényudvarok is megjelenhetnek körülöttük a felhő vagy a pára szemcséinek fényszóró hatására.

Ha e napon esetleg pont egy hidegfront utáni, igen tiszta égbolt örvendeztet meg minket, ínyencek megpróbálkozhatnak a bolygók nappali égen való észlelésével is, de ne feledkezzünk el arról, hogy elég közel, mindössze 14 fokra vannak a Naptól, így helyezkedjünk úgy, hogy a Napot mindenképpen takarja ki valami (épület, oszlop, jelzőtábla, bármi, ami megakadályozza, hogy véletlenül belenézzünk). A nappali megfigyeléshez kis távcső, binokulár ajánlott, de az igazán sasszeműek a Vénuszt e nélkül is észrevehetik (a Jupitert azért már nem). A nappali megfigyelésre a 10-11 óra közti időszak a legalkalmasabb, ekkor járnak a legmagasabban az égen a bolygók. A rovat rendszeres olvasói emlékezhetnek talán az első alkalommal bemutatott égi távolságmérési trükkre, melyben a kezünk és ujjaink segítségével tudjuk meghatározni a kívánt távolságot. A jelen esetben ez hasznos lehet, hiszen a Naptól kb. 15 fokot kell kimérnünk az égen ahhoz, hogy megtalálhassuk a bolygókat, a Nap jobb oldalán, 10 órakor a függőlegeshez képest 45 fokos szögben, 11 órakor már kb. 70 fokkal eltérve a függőlegestől.

Hajnalban a keleti horizonton tiszta idő esetén egymáshoz nagyon közel látszik majd a Vénusz és a Jupiter, igyekezzünk minél hamarabb megnézni, mert alig másfél órával kelnek a Nap előtt, s ekkor már világosodik az ég alja.
Forrás: Stellarium

Hold-Mars együttállás 15-én hajnalban
A 10 százalékos megvilágítású sarlótól 2,5 fokra jobbra láthatjuk majd a Marsot, sajnos az együttállás ismét csak a korán kelőknek kedvez. A vörös bolygó a Hold után 5 perccel kel majd, de a Mars halványsága miatt érdemes kissé később rálesni a párosra, amikor már elhagyták a horizont közeli sűrűbb légrétegeket: 04:30 körül már 10 fok magasan lesznek, jól megfigyelhetően. Egy órával később, a már kissé világosodó égen 20 fokos magasságban állnak, és mivel ekkor még mindig másfél óránk van napkeltéig, biztosan szép látványt nyújtanak majd az egyre vörösödő horizont felett. Aki ennyire sem szeretne korán kelni, annak nagyjából 06:30-ig lesz lehetősége megnézni az együttállást, bár ekkor a Marsot már nem lesz könnyű észrevenni!

15-én a pirkadó keleti égbolton a Hold és a Mars közelségét figyelhetik meg a korán ébredők 
Forrás: Stellarium

Búcsúzunk a Szaturnusztól
Az esti égbolt utolsó fényesebb bolygója is eltűnik a Nap közelségében, a hónap első felében lehet még alkalmunk megfigyelni az alkonyi égen. Egy órával napnyugta után (a hónap közepén kb. 17: 10-17:30 közti időben) a délnyugati látóhatár felett 8 fokkal áll a gyűrűs bolygó a Tejút déli sávjában, de 18 órakor már lenyugszik. A kis horizont feletti magasság nem könnyíti meg az észlelését, főként párásabb alkonyatokon, ám, mivel az esti bolygók látványának jó ideig vége, érdemes még egy pillantást vetni a Szaturnuszra!

Meteorok november elején
Az őszi meteorszezon még tart! Az Orionidák október végi maximuma után még hosszú ideig számíthatunk e rajból hulló, bár egyre ritkuló meteorokra. Mivel az Orion és így a raj radiánsa is egyre hamarabb felkel, nem muszáj már az éjszaka második feléig várni rájuk, a késő esti órákban is felbukkanhatnak egünkön. Ugyanez a helyzet az Északi- és Déli Taurida rajokkal is, habár ezek a meteorok számukat tekintve igen kevesen vannak, az őszi időszakban ez a két raj adja a nagyon fényes tűzgömbök jó részét. Taurida meteorokat gyakorlatilag már a sötétség beállta után bármikor láthatunk az egész éjszaka során. Az Északi Tauridák maximuma 10/11-én éjjelre esik, bár e rajnál nem jelent kiugró aktivitást a maximum éjszakája, a lassú, és néha tényleg rendkívül fényes meteorokat a hónap során bármikor megpillanthatjuk. Nem érdemes miattuk az egész éjszakát kinn tölteni, inkább jegyezzük meg, mikor érdemes várni őket, hogy ne érjen meglepetésként, ha hirtelen kivilágosodik az égbolt és egy hatalmas, zöld meteor szeli át fejünk felett a zenitet.

A következő nagyobb raj majd csak a hónap második felében tetőző Leonidák raja lesz, de már a hónap első felében is elkezdenek a hullócsillagai megjelenni – e raj viszont ismét csak az éjszaka második felére ad elfoglaltságot a megfigyelőknek, mivel a radiánsa csak 23 óra körül kel. A Leonidákra jellemző, hogy a meteorok közepes sebességűek, az átlagos fényességük is elég nagy, és a fényesebbek után megmaradó nyom látható az égen.  Mivel a maximum 17-én lesz, a hónap közepén már érdemes lehet jobban figyelni e hullócsillagokra is.
Ha  meteormegfigyelésre vállalkozunk, ne feledkezzünk el a szokásosnál melegebb ruháról, illetve fotózás esetén a fényképezőgép páramentesítéséről sem!

Az őszi időszakban is számos aktív meteorrajból potyoghatnak hullócsillagok, mindössze jobban fel kell öltözni hozzájuk, mint nyáron!
Fotó: Rakó Alex