National Geographic Magyarország

Az év utolsó napjaiban is különleges égi jelenségek várják a megfigyelőket.

Az alkonyi holdsarlót érdemes a még vöröslő horizonttal együtt megörökíteni
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika

Hajnali holdsarló 15-én és 16-án
Decemberben a leghossazbbak az éjszakák, igen későn kel a nap, így a hajnali jelenségek megfigyelése gyakorlatilag nem is annyira hajnali. Ez igaz a 15-én és 16-án reggeli holdsarlóra is: elég, ha reggel 6-kor megnézzük, ekkor még kb. másfél óra van napkeltéig és a pirkadat fénye épp csak dereng a horizonton, így kedvező körülmények adódhatnak. 15-én a sarló 8,2%-át világítja be a napfény, a délkeleti ég alján, kb. 14-15 fok magasságban láthatjuk a fénylő Jupitertől kissé alacsonyabban balra, kb. 7,5 fok távolságban. Másnap, 16-án hajnalban hasonló időpontban érdemes keresni ismét, ekkor ugyan csupán 5 fok magasan áll a hold (érdemes tehát olyan helyről nézni, ahol a horizontra rálátunk), a megvilágítása ekkor már csak 3,7%-os lesz, vagyis jól látható, de már igen vékony sarló. A következő hajnal a távcsöves megfigyelőknek még lehet jó: 17-én már csupán 1 százalékos megvilágítású lesz a sarló, de mivel még mindig egy órával a nap előtt kel, kristálytiszta horizont esetén nem lehetetlen a megpillantása, binokulár vagy távcső segítségével.

A holdsarlót teleobjektívvel fotózva meg tudjuk örökíteni a sarló „csúcsain” az épp csak megvilágított kráterperemeket, amelyek ilyenkor látszólag elszakadnak a sarlótól. Binokulárral, távcsővel is érdemes rápillantani a Holdra ilyenkor.
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika

Esti holdsarló 20-án és 21-én
Újhold után két nappal az esti égbolton gyönyörködhetünk a sarló szépségében, ekkor 4,8%-os megvilágítású lesz. A délnyugati ég alján keressük, napnyugta után egy órával (kb. 16:45 – 17:00 körül) az ideális időpont, ekkor 8-10 fokos magasságban láthatjuk majd az elhaló alkonypírban. Másnap, 21-én már a sarló 9,7%-át világítja be a napfény, napnyugta idején még 20 fok magasan lesz, de érdemes várni, hogy kicsit sötétedjen az ég, egy órával napnyugta után (17:00 óra felé) még mindig 15 fok magasan láthatjuk a délnyugati ég alján a sarlót.

Téli napforduló 21-én
Őseink egyik legjobban várt csillagászati eseménye volt az év során a téli napforduló, amikor az egyre rövidülő nappalokat lassanként egyre hosszabbak váltják fel. Számos kultikus újkőkori-ókori helyszín őrzi ennek a nyomát kontinensünkön, és minden klasszikus kultúrának megvan a maga télközépi ünnepe. Modern korunk mesterségesen megvilágított éjszakáiban elképzelni is nehéz, milyen lehetett néhány ezer évvel ezelőtti őseinknek a hosszan tartó sötétség! Ha szeretnénk megemlékezni e jeles napról, akkor a napkelte vagy a napnyugta időpontja az ideális erre. A napkelte ideje 21-én a keleti határ közelében 07:18, Budapesten 07:28, a nyugati határnál 07:38. A napnyugtát a keleti országrész lakói 15:43-kor, a budapestiek 15:55-kor, a nyugati határszélen élők pedig 16:05-kor figyelhetik meg. (Napnyugta után érdemes megvárni a sötétedést is a holdsarló szép látványa miatt.)

A napkelte megörökítéséhez megfelelő irányban álló utcát is választhatunk, ennek a napfordulók kapcsán már sok éves hagyománya van New Yorkban, ahol a Manhattan felhőkarcolói közt kelő vagy lenyugvó napot fotózzák előszeretettel, Neil deGrasse Tyson nyomdokán (https://apod.nasa.gov/apod/ap140706.html). Az optimális helyszín kiválasztásához nagy segítség lehet a „The Photographer’s Ephemeris” nevű program, amelyet akár online is elérhetünk, de akár mobil applikációként is használhatjuk.

A legrövidebb nappal során csillagunk alig 20 fokos magasságban delel, ezt azoknak érdemes fotózni, akik azután majd a nyári napforduló nagy magasságú (66-67 fokos) delelését is szeretnék később egy összehasonlító képben megörökíteni. Ehhez ilyenkor télen választhatunk kedvező helyszínt, városban akár egy tornyot, a természetben egy sziklaormot, várat, vagy szép fát, ezek felett a téli nap látványosan alacsony állása jól összevethető lesz a nyári nagy magasságú deleléssel.

A legendás Stonehenge csak egyike a világ számos, napfordulóhoz tájolt ősi építményének
Fotó: Wikipedia

Hold-Neptunusz együttállás 24-én este
Ha szenteste, a csillagszórók meggyújtása előtt szeretnénk még egy égi eseményt is megpillantani, vegyük magunkhoz a binokulárunkat s lépjünk ki a szabadba pár percre: a déli-délnyugati égbolton a 33 százalékos holdsarló felett, kissé jobbra lesz a halvány Neptunusz, a két égitest távolsága 2,5 fok. A kékes színű Neptunuszt a halványsága miatt csak távcsővel látjuk, fotón azonban megörökíthető – a kameráink látása szerencsére sokkal kifinomultabb a mienknél.

A Hold és a Neptunusz találkozása szenteste. Aki a karácsonyfa alatt távcsövet talál, akár ki is próbálhatja!

Meteorok az év végén
A hónap közepére a Geminidák raja már lecsengett, bár elvileg 17-ig hullhatnak meteorjai, az aktivitás ilyenkor már igen alacsony. Mindössze egy kisebb meteorraj lesz égboltunkon, az Ursidák raja, amelynek radiánsa egész éjszaka magasan áll az északi égen, ugyanis a Kis Göncöl mellett található. A hullócsillagok lassúak, ám a maximum idején (21-22-én éjjel) se láthatunk óránként 5-10 meteornál többet, és a téli időjárás miatt sem túl kedvelt célpontja a meteorvadászoknak. Ha valaki mégis e raj megfigyelésére adná a fejét, ne felejtkezzen el a meleg ruháról és a megfigyelés idejére érdemes egy termoszban teát is vinni magunkkal. Az időjárás ezekben a hetekben ritkán kedvező, de a holdfény nem fogja zavarni az észlelést.

Az év legutolsó napjaiban még egy raj megjelenik, ez a Quadrantidák meteorraja. Csak január elején lesz a maximuma, de néhány kósza hullócsillagot már adhat 28-át követően. A rajról majd a januári jelenségek közt ejtünk szót bővebben.

A Hold elfedi az Aldebarant szilveszter hajnalán
Az év utolsó jelenségét bizonyára csak a nagyon merészek fogják megfigyelni: 31-én kora hajnalban ismét tanúi lehetünk annak, amint az Aldebaran a Hold mögé bújik. A fedés kezdete 02:30, a csillag 03:11-kor lép majd ki a hold mögül. Holdunk ekkor 93%-os megvilágítású lesz, így közel telihold mellett követhetjük az eseményt, ami nem könnyíti meg a megfigyelhetőségét.